„Fallabda” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: af:Muurbal; kozmetikai változtatások
11. sor:
 
== Története ==
Az emberek évszázadok óta játszanak olyan ütős labdajátékokat, ahol a labdát vagy a falnak ütik, vagy oda-vissza adogatják egymásnak egy háló felett. A 19.században született meg egy labdajáték, amelyet úgy hívtak, hogy [[rackets]]. Ez egy londoni börtönben jött létre. (egész pontosan ez úgy igaz, hogy dokumentumok szerint a londoni adósok börtönében is ismert volt már ez a játék. Ez nem egy elzárt épület volt, hanem egy falakkal körbezárt-őrzött nagy terület, amelyen belül a fogvatartottak szabadon mozoghattak és többek között sportokat is űzhettek) Ez a játék a börtönből kiindulva nagyon népszerű lett az iskolákban és ezen iskolák valamelyikében alakult ki 1830 táján. Állítólag a diákok miközben arra vártak, hogy bemenjenek a rackets-pályára egy másik teremben a falnak ütögették a labdát. Később rájöttek, hogy puhább labdával sokkal változatosabbak az ütések, maga a játék pedig jóval nehezebb. Az elnevezés, squash, angolul a következőket jelenti: szétlapít, összeprésel, valamint plattyan, tottyan - vagyis a puha labda "viselkedésére", az általa keltett hangeffektusra utal.
Kezdetben egyszerre több, egymástól eltérő labdajáték-változat létezett. Ezek közül kettő vált nagyon népszerűvé: a ”[[soft ball]]” és a „[[hard ball]]”. A világ legnagyobb részén a soft ball terjedt el, de leginkább olyan országokban lett nagyon népszerű, ahol a brit hadsereg állomásozott. Ilyen ország volt [[India]], [[Egyiptom]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]],[[Új-Zéland]], [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrika]].
1930-ban tartották az első [[Brit Nyílt Bajnokságot]] ([[British Open]]), melyet az első nem hivatalos világbajnokságként tartanak számon. A bajnok az angol [[Don Butcher]] lett, aki a honfitársát, [[Charles Read]]et győzte le. Az azt követő három-négy évtizedben leginkább egyiptomi és pakisztáni játékosok voltak a ranglisták élén. Az 1960-as évek végén azonban egy ír férfi, [[Jonah Barrington]] megtörte az egyiptomi és a pakisztáni dominanciát. Hatszor nyerte meg a Brit Nyílt Bajnokságot, ezzel bebizonyította, hogy megfelelő kondícióval le lehet győzni még a legtechnikásabb játékost is.Ettől kezdve a fallabda már nem ugyanaz a játék volt. Barringtont követve a hivatásos játékosok mind jobban odafigyeltek a megfelelő kondícióra, a technika mellett egytől egyig kiváló erőnlétre, gyorsaságra és kitartásra tettek szert. Három játékos emelkedett ki leginkább a mezőnyből: az ausztrál [[Geoff Hunt]] és két pakisztáni, [[Jahangir Khan]] és [[Jansher Khan]].
21. sor:
 
== A mérkőzés ==
A mérkőzés megkezdése előtt a játékosoknak öt percük van arra, hogy bemelegítsenek. A bemelegítésnek az a célja, részben, hogy a játékosok szervezete felkészüljön a terhelésre, részben, hogy maga a labda is "üzemi hőmérsékletűvé" váljon, mert csak így pattan megfelelő mértékben. A bemelegítés után az ütő megpörgetésével döntik el, hogy ki adogat először. Aki megnyeri a pörgetést, az adogat. Az adogatás megkezdésével elkezdődik a játék. A játékos abban az esetben nyeri meg a labdamenetet, ha ellenfele a tinre üti a labdát vagy ha a határvonalakon kívülre üti a labdát vagy ha nem tud beleütni a labdába, mielőtt az másodszor is pattanna a padlón. A tin egy fémmel borított, 0,45 m széles sáv a főfal legalján. A labdamenet közben a játékosok megüthetik a labdát közvetlenül a levegőben (röpte) vagy az után, hogy egyet pattant a padlón. Az oldalsó és a hátsó falak is használhatóak a labda főfalra való visszajuttatására.
 
Mérkőzéseken leginkább az úgynevezett "hagyományos" vagy "nemzetközi" pontozást alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy csak az a játékos szerezhet pontot, aki adogatott. Ha a menetet az ellenfél nyeri meg, akkor nem kap pontot, de a következő menetben ő adogathat majd. A játszmákat kilenc pontig játsszák. Azonban létezik az úgynevezett "amerikai" pontozási rendszer is, amely szerint minden labdamenet pontot ér annak a játékosnak aki nyerte és a következő szervát is ő üti.Ebben a rendszerben minden játszmát 15 pontig játszanak. Létezik egy úgynevezett "PSA" számolási rendszer is, ami az amerikai mintájára működik, de csak 11 pontig tart. (10-10 után kettő különbséggel lehet megnyerni a játszmát) Az a játékos kerül ki győztesen, amelyik öt játszmából hármat megnyer, de olyan pontozási rendszer is létezik, melyben háromból két nyert játszma szükséges a győzelemhez. Elvileg azért vezették be ezeket az új pontszámításokat, hogy fokozzák az izgalmakat és határok közé szorítsák a mérkőzések idejét. Hogy sikerült-e elérni ezt célt, az erősen kétséges -lásd Krajcsák Márk mérkőzése - Krajcsák-Frankcomb (WR.40.) 2/3 -130 perc! - de a versenyzőknek a taktikájukat mindenképpen át kellett állítani az új körülményekhez.
 
=== Az adogatás ===
36. sor:
== A bíró és a jegyző feladatai ==
A bíró feladatai a következők: állást foglalni, ha a játékosok nem értenek egyet a pontjelző által bemondottakkal, kijavítani a pontjelző esetleges tévedéseit, ellenőrizni a bemelegítés időtartamát, illetve felügyeli a játszmák közötti pihenőidők betartását. (90 másodpercnyi szünet engedélyezett).
A squash-ban nagyon gyakori, hogy maguk a játékosok látják el a bírói feladatot (versenyeken azonban csak külső bíró közreműködésével játszhatóak a mérkőzések). Ilyenkor az adogató szokta bemondani az eredményt az adogatás előtt, hogy minél kevesebb ok legyen a vitára az állást illetően. A zavarással kapcsolatos kérdésekben közös megegyezéssel szokás dönteni. Ha a játékos játék közben úgy érzi, megilletné a let vagy a stroke, esetleg kérése van, akkor a döntőbíróhoz, ha bíró nincs, akkor ellenfeléhez kell fordulnia. Ennek szabályos módja a "let, please, vagy please" elhangzása. Stroke-ot kérni nem lehet: vagy a döntőbíró, vagy a játékosok közös határozata fogja megszabni, hogy let vagy stroke esetleg no let jár-e a kérő félnek. Fontos szabály, hogy a kérést közvetlenül az esemény után lehet csak elmondani, néhány ütéssel később vagy a menet befejezése után már nincs rá lehetőség.
A magasabb szintű rendezvényeken a bírón kívül a jegyző is segíti a mérkőzés levezetését. Feladatai közé tartozik bejelenteni a mérkőzést a közönségnek, bemondani a mérkőzését állását, elismételni a döntőbíró döntéseit, illetve közli az elrontott adogatást, ha a labda kimegy, ha kettőt pattan, vagy kétszer érnek bele.
[[Kép:Játék.jpg|bélyegkép|300px|Játékosok meccs közben]]
 
== A squash helyzete Magyarországon ==
Magyarországon a fallabda csak 20 éve honosodott meg, de manapság egyre közkedveltebb az amatőrök körében is. Egyre több squash pálya épül, már szinte minden vidéki városban találunk. A [[Magyar Fallabda (Squash) Szövetség]] adatai alapján országszerte napi 4 ezren, havi
rendszerességgel 30-40 ezren űzik ezt a sportot. Az országban eddig több mint félmillió ember próbálta már ki a fallabdát. Az igazolt versenyzők száma folyamatosan nő, jelenleg 445 versenyzőt tart számon a Magyar Fallabda (Squash) Szövetség.
 
54. sor:
 
== Forrás ==
* Philip Yarrow: ''Squash: lépésről lépésre a siker felé'', Budapest, Polgár Kiadó, 1998
 
== Külső hivatkozások ==
67. sor:
 
[[en:Squash (sport)]]
[[af:Muurbal]]
[[ar:اسكواش]]
[[ast:Escuax]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fallabda