Főmenü megnyitása

Módosítások

 
== Pályája ==
Tóth János lelkész és Szabó Éva fia. Tanulmányait Komáromban, a német nyelv tanulását a [[pozsony]]i királyi akadémián, a jogot pedig a pesti egyetemen végezte, közben a francia és az angol nyelvet is elsajátította. [[1838]]-ban tette le az ügyvédi vizsgát. Főúri családok és nagyobb uradalmak jogászaként dolgozott. [[1839]] tavaszán barátja, [[Gorove István]] későbbi miniszter társaságában hosszabb nyugat-európai utazásra ment. Különösen tanulmányozta az esküdtszékeket és a börtönrendszereket, látogatta a parlamenti üléseket, a törvényszéki tárgyalásokat.
Kiváló jogi felkészültségével hamar magára vonta kortársai figyelmét, az [[1840]]-es évektől kezdve résztvett szinte minden nevezetesebb társadalmi és művelődési mozgalomban. A [[1848-1849-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] előtt [[Breznóbánya]], majd Komárom országgyűlési követe volt,
 
A világosi fegyverletétel után elfogták, halálra ítélték, utóbb társaival együtt felmentetették, kiszabadulása után rendőri felügyelet alá került. Az akadémia pénztárnoka lett, emellett jogirodalommal, folyóiratok szerkesztésével foglalkozott. Egyik alapítója a magyar földhitelintézetnek, alapítója és egy évtizedig jogtanácsosa az első magyar általános biztosítótársaságnak. Az 1865–1868[[1865]]–[[1868]]. évi parlamentbe [[Fehér megyevármegye]] választotta meg képviselőjévé. [[1868]] elején a felállított [[semmítőszék]] bírájává nevezték ki. A semmítőszék megszüntetése után a Kúria büntetőosztályára osztották be, ahol rangidős bíróként gyakran elnökölt. [[1883]]-tól [[1894]]-ig a Kúria tanácselnöke volt, utána nyugalomba vonult. [[1895]]-ben a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki.
 
[[Fájl:Tóth Lőrinc Városmajor utca 59.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Emléktáblája Budapesten, a Városmajor utca 59. számú ház falán.]]
 
[[1836]]-tól a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja, az Akadémia helyreállítása után, [[1858]] decemberétől rendes tagja. A [[Kisfaludy TársaságnakTársaság]]nak legelső titkára volt, a társaság [[1901]]-ben ünnepelte meg hatvanéves írói jubileumát. [[1880]]-ban a Ferenc József-rend csillagos keresztjével tüntették ki, és a budapesti egyetem évszázados ünnepén tiszteleti jogi doktori oklevéllel ismerte el.
 
Jogi munkáin kívül számos költeményt, novellát, útitárcát, életrajzot és színművet írt. Cikkeit és összes munkáit a MTA Almanachja sorolja fel (1896. 166-174. l.). Számos cikket írt többek között az ''Ujabbkori Ismeretek Tárá''ba (1850.) és folytatásába, a ''Jelenkor'' című encikopédiába és ''[[A Pallas nagy lexikona|A Pallas nagy lexikonába]]'' (száznál többet). Részt vett [[Werbőczy István|Werbőczy]] [[Tripartitum|Hármas könyvének]] [[1844]]. évi és a [[Corpus Juris Hungarici|Corpus Jurisnak]] [[1895]]. évi fordításában (I. Lipót és III. Károly törvényei).
 
Emlékét [[1912]]. óta Budán, a [[XII. kerület]]ben a Tóth Lőrinc utca őrzi<ref>BUDAPEST teljes UTCANÉVLEXIKONA. Sprinter Kiadó (2003) ISBN 963-9469-06-8</ref>.