„Részecskefizika” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ZéroBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: sr:Fizika elementarnih čestica
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.3) (Bot: következő módosítása: ar:فيزياء الجسيمات; kozmetikai változtatások
59. sor:
{{bővebben|Erős kölcsönhatás}}
 
A [[kvark]]okat csak kötött állapotaikban, a [[hadron|hadronok]]ok belsejében, közvetve figyelhetjük meg. Kétféle hadron létezik:
 
* három kvark alkotja a legegyszerűbb [[barion]]okat (három antikvark az antibarionokat),
69. sor:
{{bővebben|Spin}}
 
A részecskéket [[spin]]jük (saját [[perdület|impulzusmomentumimpulzusmomentumuk]]uk) alapján két lényegesen különböző tulajdonságú csoportba sorolhatjuk.
 
* Az egyik csoport az egész spinű [[bozon]]oké (például mezonok, kölcsönhatást közvetítő részecskék).
77. sor:
== A részecskefizika története ==
 
Az ötlet, miszerint az [[anyag]] elemi alkotórészekből tevődik össze, legalább az [[i. e. 6. század]]ig megy vissza. Az [[atomizmus]] filozófiai tanát [[ókor]]i görög [[Filozófusok listája|filozófusfilozófusok]]ok hirdették, mint [[Leukipposz]], [[Démokritosz]] és [[Epikurosz]]. Bár [[Isaac Newton|Newton]] a [[17. század]]ban arra gondolt, hogy az anyag apró részecskékből áll, csak [[John Dalton|Dalton]] jelentette ki formálisan [[1802]]-ben, hogy minden anyagot apró [[atom]]ok építenek fel.
 
[[Dmitrij Ivanovics Mengyelejev|Mengyelejev]] [[periódusos rendszer]]e [[1869]]-ben segített megszilárdítani ezt a [[19. század]] során elterjedt nézetet. [[Joseph John Thomson|J.J. Thomson]] munkássága az [[1897]]-ben megalapozta azt a nézetet, hogy az atomok nem oszthatatlan elemi részek, hanem könnyű [[elektron]]okból és egyéb nehezebb alkotórészekből állnak. Thomson [[atommodell]]je szerint az apró elektronok úgy ülnek egy nagy tömegű és kiterjedésű masszában, mint szilvadarabok egy nagy pudingban. [[Ernest Rutherford|Rutherford]] [[Rutherford-kísérlet|kísérlete]] [[1911]]-ben azonban kimutatta, hogy az atom tömegének nagy része egy nagyon kicsi [[atommag]]ba koncentrálódik. Eleinte úgy gondolták, hogy az atommag nagy tömegű [[proton]]okból és a magba zárt elektronokból áll. Ez magyarázta volna a [[Rendszám (kémia)|rendszám]] eltérését a [[tömegszám]]tól. Később azonban úgy gondolták, hogy a protonok mellett a hozzájuk hasonlóan nagy tömegű semleges [[neutron]]ok találhatók a magban, amiket [[James Chadwick|Chadwick]] [[1932]]-ben fedezett fel.
 
A [[20. század]] korai szakaszának [[magfizika]]i és [[Kvantummechanika|kvantumelméletkvantumelméleti]]i felfedezései a [[maghasadás]] ([[1939]], [[Lise Meitner]] és [[Otto Hahn]]) és a [[magfúzió]] (1939, [[Hans Albrecht Bethe]]) felfedezésében csúcsosodtak ki. Ezek a felfedezések lehetővé tették atomok másféle atomokká való alakítását, köztük az [[alkímia|alkimisták]] régi nagy álmát, az [[ólom]] [[arany|arannyá]] változtatását.
 
Az [[1950-es évek|1950-es]] és [[1960-as évek]]ben azután zavarbaejtően sokféle részecskét fedeztek fel különböző kísérletekben. Az [[1970-es évek]]ben azután a [[standard modell]]nek meglehetősen kis számú alapvető részecskéből sikerült felépítenie a már ismert sok részecskét.
202. sor:
 
[[en:Particle physics]]
[[ar:فيزياء الجزيئاتالجسيمات]]
[[bg:Физика на елементарните частици]]
[[bn:কণা পদার্থবিজ্ঞান]]