„Fekete Tamás (szobrász)” változatai közötti eltérés

==Pályafutása==

1944-ben – Fekete Tamás 13 éves korában - édesapját deportálták, s többé nem tért haza. Édesanyja egyedül nevelte. Autodidakta művész volt. 1949-től az Egyesült Izzó művészeti szabadiskolában [[festészet]]et és [[Ferenczy Béni]] műtermében [[szobrászat]]ot tanult, közben szerszámkészítőként és szerszám-konstruktőrként dolgozott és fotózott is. [[Budapest]]en műszaki főiskolát végzett. [[Ferenczy Béni]] követőjének vallotta magát. Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetőségének. Művei megtalálhatók a székesfehérvári Szent István Király, a [[pécs]]i [[Janus Pannonius Múzeum|Janus Pannonius]], a budapesti [[Magyar Nemzeti Múzeum|Magyar Nemzeti]] és a [[Petőfi Irodalmi Múzeum]]ban. Ugyanígy őrzi hagyatékának részét a Museum of Contemporary Arts, [[New Brunswick]] (USA) és a pécsi [[Modern Magyar Képtár]] is. Élete utolsó főművének tekinthető a 13 kisplasztikából álló ciklus ''Hódolat Brunelleschinek'' címmel, melyet a [[Magyar Nemzeti Galéria|Magyar Nemzeti Galériának]] adományozott.

[[Budapest]]en élt. Legjobb barátja [[Szász Imre]] író volt. Többször elvált, majd idősebb korában már nem nősült újra. Megszállottan dolgozott inkább kaotikus szerelőműhelynek, mint műteremnek ható lakásán. Fia édesapja emlékére, továbbá tisztelői lakóházának falára emléktáblát állíttattak, amely [[Paulikovics Iván]] szobrász alkotása. [http://szoborlap.hu/2865_fekete_tamas_emlektabla_budapest_paulikovics_ivan_2007.html#]