„Teleki Sámuel (kancellár)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
12. sor:
1763-ban májusában Bázel érintésével hazafelé indult. Útközben felkereste a városok tudósait, könyvkereskedőit és könyvtárosait; eddigre már szakértő [[bibliofil]]lá képezte magát és számos könyvet hozott magával, amelyek később a marosvásárhelyi [[Teleki–Bolyai Könyvtár|téka]] alapját képezték.
1763 végén hazatérve [[sárd]]i birtokán telepedett le. 1765-ben eljegyezte Bánffy Ágnest, azonban a leány apja, [[Bánffy Dénes]] (felhetetőleg a bécsi udvar segítségével) megakadályozta a református főúr és az apja katolikus vallására térített lány házasságát. 1768-ban eljegyezte gróf iktári Bethlen Zsuzsannát, Bethlen Domokos és Wesselényi Mária lányát, akit 1770. február 19-én nőül is vett. Házasságukból 1771 és 1787 között kilenc gyermek született, akik közül csak hárman ([[Teleki Domokos (ülnök)|Domokos]], Mária és Ferenc) érték meg a felnőtt kort.
[[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] alatt királyi kamarás lett, azután küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos; [[II. József magyar király|II. József császár]] alatt belső titkos tanácsos, 1784–90-ig királyi biztos az akkor alkotott nagyváradi kerületben, Szabolcs, Békés, Arad, Csanád, Csongrád megye főispáni helytartója, a hajdú kerületben főkapitányi helyettes, [[Bihar vármegye|Bihar megyének]] 1785. július 16-ától 1787-ig főispánja, 1792-től magyar alkancellár és [[Máramaros vármegye]] főispánja; [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] alatt [[Erdélyi Udvari Kancellária|erdélyi főkancellár]] és 1791. július 5-étől Biharmegye főispánja), a [[Magyar Királyi Szent István-rend|Szent István-rend]] nagykeresztese, a [[göttingen]]i, [[varsó]]i, [[Jena|jéna]]i tudományos akadémiák tiszteletbeli tagja.
| |||