Főmenü megnyitása

Módosítások

1 140 bájt hozzáadva, 6 évvel ezelőtt
átírás
|honlap = http://www.hungaroton.hu/
}}
A magyar állam a Népköztársasági Tanács határozatával [[1951]]-ben alapította a '''Magyar Hanglemezgyártó Vállalat'''ot (MHV), amely a korábbi – előbb hazai, majd világcégek által tulajdonolt – magánkiadók helyébe lépett, monopolhelyzetben.hivatalosan Ettől kezdve közel négy évtizeden át [[Magyarország]]on szinte kizárólagjogelődjének a szocialistaTonalit országok márkái (mindenekelőtt a Melogyija, a Supraphon és az Eterna) jelentettek konkurenciát a hazaiVállalat vállalatnakszámított.
 
A kezdettekkor összesen tíz főt foglalkoztatott, két év múva huszonnégyet. Stúdió céljára – [[Kodály Zoltán]] közbenjárása – a VII. kerület, Rottenbiller utca 47. szám alatti lakóház földszintjén lévő Odeon mozi nézőterét kapta meg a cég, s a mai napig ezt használja. Évtizedeken át csak felvételeket tudtak készíteni, mert saját gyártókapacitásuk nem volt. A lemezek préselését a Kábelgyár Rt. egy részlege végezte gőzgépekkel hajtott gyártosoron, itt csak mellékes tevékenységnek számított ez, folyamatosan késtek a szállítással vagy egyszerűen nyersanyag nem volt a gyártáshoz. Pl. 1952–54-ben az MHV 1 570 000 (gramofon)lemezt rendelt a gyártól, de az csak 1 172 500-at tudott szállítani. A cseh(szlovák) Supraphon cég maga ajánlkozott lemezek bérgyártására, igy 1952-ben kb. 20 000, 1955-ben már 221 821 magyar pluszlemez készült a „baráti országban”. Az ötvenes évek első felében egy-egy lemez példányszáma 900–2000 darab között mozgott.
 
1953-tól kísérleteztek mikrobarázdás lemezek gyártásával, ehhez nyugat-európai szakembereket is hívtak, 1955-től – még mindig a Kábelgyárban – meg is indult a gyártás, ''párhuzamosan'' a normállemezekkel.
 
[[1965]]-ben [[Bors Jenő]] lett az igazgató, aki fokozatosan átalakította a kiadáspolitákát. Minimalizálta az '51-es alapításkor fő feladatnak megjelölt „népművelő” jellegű kiadványokat (pl. népszerű operák magyar fordításban való kiadását, „munkásmozgalmi” összeállítások megjelentetését), s igyekezett a vállalat működését nyereségérdekelt „tőkés” vállalatokéhoz közelíteni. Ennek eredményeként megerősödött az export. „Labelt” is váltott a cég. A Qualiton helyett a '''Hungaroton''' márkanevet kezdték használni a komoly- és népzenei, valamint irodalmi lemezeknél, a korábbi márkanév az operett-, nosztalgia-, kabaré- és „magyarnóta”-felvételeké maradt. Az [[1970]]-es évek megíndították a Hungaroton nemzetközi megbecsültségének ugrásszerű növekedését. Ennek legfőbb tényezője – Bors menedzsmentelvei mellett – egy rendkívül tehetséges zongorista- (Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Jandó Jenő) és operaénekes-nemzedék (Sass Sylvia, Kincses Veronika, Tokody Ilona, Kalmár Magda, B. Nagy János, Sólyom-Nagy Sándor, Miller Lajos, Kováts Kolos, Polgár László) megjelenése és a Liszt Ferenc Kamarazenekar megalakulása. Az ő felvételeik korlátlanul eladhatók voltak a jól fizető nyugat-európai, észak-amerikai és Japán piacon, szinte kizárólagos „eltartói” voltak a hazai lemezkiadásnak. Ennek eredménye lett az „aranykor”, az [[1980]]-as évek, amikor „díjeső” zuhogott a Hungaroton-lemezekre, koprodukciók sorozata kezdődött tekintélyes cégekkel (pl. CBS Masterworks, Philips, Erato), az időközben felépült világszínvonalú dorogi gyártóüzem bérmunkát is tudott vállalni a legnevesebb márkáknak. Bors Jenő óriási tekintélyre tett szert a nyugati konkurrensek vezetőinél, aminek olyan eredménye is volt, hogy meg tudta szerezni számtalan nagyszerű felvétel magyar licenckiadásának jogát.