„Makk József (tüzér)” változatai közötti eltérés

Előbb a császári ausztriai hadseregben szolgált az ötödik tüzérezredben mint tüzéraltiszt [[Pest]]en. Mivel [[Galícia|Galíciában]] a lengyel fölkelés alkalmával a népre lőni nem akart, 18 évig maradt bombászkari tüzér, és a tüzér-iskolában alkalmazták.

 

 

[[1849]]-ben [[Kossuth Lajos|Kossuth]] a gyenge [[Majthényi István]] báró komáromi várparancsnok helyett [[Török Ignác]]ot nevezte ki várparancsnoknak, mellé adván Makkot mint tüzérfőparancsnokot. 1849. január 1-jén kiadta [[Pest]]en rövid proklamacióját és álruhában február elején jutott be a várba s megindította a ''Komáromi Értesítő'' című napilapot, amely barátja [[Rózsafi Mátyás]] szerkesztésében orgánuma volt. Itt közölte lelkesítő cikkeit, amelyekkel a honvédség szeretét csakhamar megnyerte; azonban a felsőbb körökben sok ellensége támadt, áskálódtak ellene, végül a március 31-ei ostrom alkalmával árulással vádolták és [[Puky Miklós]] kormánybiztos elzáratta. Kossuth minden felszólalása ellenére is (aki alezredessé, majd ezredessé nevezte ki), fogva maradt augusztus 23-áig. Makk szabadon engedése után a várban maradt és részt vett a [[Klapka György|Klapka]] elleni összeesküvésben. A kapituláció alkalmával nőül vette a budai származású Peter Alojziát (ez nem követte őt külföldre, de ő volt az első, ki a honvédalapból segélyben részesült 1867-ben). Makk azután [[Erdély]]ben akart összeesküvést szőni s az országot föllázítani (felhívását a székelyekhez Makk eredeti kéziratából közli a Hazánk II. 1884. 206. l.), de elfogták, majd kiszabadulván 1851-ben Kiutahiában Kossuthtól «Felhatalmazást» nyert, mellyel ismét Erdélybe jött, de csak néhány emberre hozott szerencsétlenséget. (Lásd: [[Makk-féle összeesküvés]]).