„Victor Cousin” változatai közötti eltérés

▲Atyja szegény kézműves volt; mint az école normale kitünő tanulóját: tanárai Royer-Collard és Maine de Biran a filozofiába vezették be. 1814-ben ennek az iskolának tanítója, a következő évben Royer-Collard helyettesítője lett a [[Sorbonne]]-on, ahol a skót filozófia szellemében adott elő. 1817-ben [[Németország]]ba ment, majd [[Hegel]]lel, 1818-ben [[Schelling]]gel is megismerkedett. [[Franciaország]]ba a német filozófiát vitte be. Szabadelvű szelleme miatt a kormány 1821-ben eltiltotta sorbonne-i előadásaitól és midőn 1822-ben az école normale-t is feloszlatták, Cousin állás nélkül maradt. Ekkor nevelőnek ment, majd 1824-ben második németországi útjára indult. [[Drezda|Drezdában]] a porosz kormány kivánságára, mely karbonarinak tartotta, elfogták és [[Berlin]]be vitték. Visszatérvén Párizsba, az új kormány visszahelyezte tanszékére. Ekkor szerzett magának ékeszóló és előkelő előadásaival rendkivüli hírt, népszerűséget és befolyást. 1830-ban az akadémia tagja, majd államtanácsos, a közoktatás főfelügyelője, az école normale igazgatója és 1832-ben Franciaország kinevezett pairje. 1831-ben a kormány megbízásából beutazta Németországot, hogy ennek tanügyéről hivatalos jelentést tegyen; a feladatnak egy 1 kötetes munkával felelt meg: ''De l'instruction publique dans quelques pays de l'Allemagne et particuliérement en Prusse'' (3 kiad. Párizs 1840). Magyarra fordította [[Bártfay Kálmán]] (Pest 1844). Hasonló célból járta be később [[Hollandia|Hollandiát]] és írta meg: ''De l'instr. Publique en Hollande'' című munkáját (u. o. 1837). [[Adolphe Thiers]] minisztériumában 1840. március 1-jén átvette a köztoktatásügyi tárcát, de már októberben lemondott és ezután csak tudományának és az írói pályának élt. Művei között említést érdemelnek Proklos (5 k. 1820-25) és Abelard (2 kiad. 1849-59) munkáinak kiadásai. Pluto (8. kiad. 1825-40), Decartes (6 k. 1824-26) és Termemann német filozófiatörténetének (2. K. 1831) fordítása, részben kiadása; továbbá ''Fragments philosophiques'' (1826), ''Nouveaux Fragments'' (1829) ''Étude sur Pascal'' (6. Kiad. 1877), ''Cours de philosophie'' (1836). Két főműve: ''Le Vrai, le Beau et le Bien'' (1817, 23. Kiad. 1881) és ''Cours de l'histoire de la philosophie moderne'' (8 k. 1841, 7. kiad 1866). Összes műveit kiadta 22 kötetben (1846-47), ebből tisztán filozofiára tartozik 12 kötet. Rendszerét ő maga eklekticizmusnak mondja; feladatának tekinti, közvetíteni a skót irány közt, mely metafizikát nem ismer és a német irány közt, mely a priori metafizikát hirdeti. Öregkorában különösen a [[XVII. század]] társadalmával és előkelő női alakjaival foglalkozott; ekkor írta: ''Me de Longueville'' (1853), ''Me Sable'' (1854), ''Me d. Chevreux'' (1856), ''La société francaise au XVII. siécle'' (2 k. 1858) stb.