„Ennio Morricone” változatai közötti eltérés

'''Ennio Morricone''' ([[1928]]. [[november 10.]], [[Róma]], [[Olaszország]]) [[Olaszország|olasz]] [[zeneszerző]], akit a nagyközönség elsősorban [[film]]zenéiről ismer. [[John Williams (zeneszerző)|John Williams]] mellett alighanem ő századaink egyik legbefolyásosabb és legismertebb filmzeneszerzője. Több mint 550 filmhez írt kísérőzenét, ezek közül legismertebbek a különféle westernfilmekhez írt zenéi. A [[róma]]i ''Santa Cecilia'' konzervatóriumban végezte zenei tanulmányait és egyebek mellett trombitán tanult játszani. Először [[1964]]-ben [[Sergio Leone]] kérte fel ''[[Egy maréknyi dollárért]]'' című alkotásához, hogy néhány betétdalnak készítse el a hangszerelését. Tehetségére hamar felfigyeltek, mert olyan hagyományostól eltérő hangszereket alkalmazott, mint amilyen a [[harmonika]], a [[harang]] vagy az [[elektromos gitár]]. Sorra kapta a megbízásokat, bár pályája kezdetén elsősorban westernfilm-zeneszerzőként jegyezték meg nevét (egyik leghíresebb filmzenéjét az [[1968]]-as Leone-rendezéshez, a ''[[Volt egyszer egy Vadnyugat]]'' című filmklasszikushoz készítette), számos más műfajban is maradandót alkotott a [[vígjáték]]tól a [[romantikus]] filmeken át a [[horror]]okig.<br />Ismertebb filmzenéi: ''[[Egy maréknyi dollárért]]'', ''[[Pár dollárral többért]]'', ''[[A Jó, a Rossz és a Csúf]]'', ''[[Volt egyszer egy Vadnyugat]]'', ''[[A profi]]'', ''[[Volt egyszer egy Amerika]]'', ''[[Polip (film)|Polip]]'', ''[[A misszió]]'', ''[[Aki legyőzte Al Caponét]]'', ''[[Az óceánjáró zongorista legendája]]'', ''[[Becstelen brigantyk]]'', ''[[A lator]]''.