„Beaujolais” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Borkészítés és jelleg: 1 link korr. |
a →Borkészítés és jelleg: 1 elütés jav. |
||
94. sor:
Beaujolais borok készítésének egyedi technológiája a [[széndioxidos-maceráció]]. A szőlőfürtöket egészben 40-300 hektoliteres (1,056-től 7,920 [[gallon]]os) cement, vagy rozsdamentes acélkádakba teszik. A fürtök súlyától a gyümölcs alsó harmada összezúzódik, [[must]] képződik, ami természetes [[erjedés]]nek indul. Az erjedés során [[szén-dioxid]] fejlődik, és a hatalmas kádban lévő további, még ép szőlőfürtök [[szénsav]]köpeny alá kerülnek. Ebben az [[oxigén]]től elzárt környezetben a szőlőszemekben lévő [[enzim]]ek hatására bogyón belül megindul az erjedés.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> Az erjesztési idő a ''Beaujolais nouveau'' esetében mindössze négy nap. Ezután kíméletes, szakaszos [[préselés]] következik, ebben a fázisban az erjesztőkádakban befejződik az alkoholos erjedés és önmagától végbemegy az almasavbomlás. Gyors [[derítés]], majd [[hideg kezelés]] zárja a folymatot; kezdődhet a [[palackozás]]. Az eredmény könnyed, friss, gyümölcsös, alacsony tannintartlmú, de nagyon rövid élettartamú [[reduktív bor]].
A további Beaujolais AOC termékeknél a szőlőszemeken belüli erjedési szakasz tovább tart – 4-21 nap –, a derítés, [[fejtés]], [[érlelés]] technikái minőségtől függően változnak. Így a gyümölcsös jelleg mellett ezek a borok testesebbek, több tannin, sav, [[fenol]] és ízanyag épül a borba.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> Ezen termékeknél a préselés utáni frissbor [[almasav]] tartalma általában magas; ezért [[tejsav]]as utóerjesztéssel segítik az almasavbomlást, így lágyítva a készülő bor savait. A gamay szőlő bőtermő, hálás szőlőfajta, de nem nagy cukorgyűjtő, még jó évjárat idején sem terem kiemelkedő minőséget. Ezért ha a gyümölcs [[cukorfok]]a nem megfelelő, esetenként feljavítással segítik az alkoholos bomlás beindulását.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> A borok derítése, érlelése és a stabilizáló eljárások pincészetenként változnak. Ám sok borszakértő negatív kritikaként említi, hogy a nagykereskedelmi mennyiségben piacra kerülő borok gyártói, az optimálisnál agresszívabb, a [[buké]]
Összefoglalva: A ''Basic Beaujolais'' és ''Beaujolais nouveau'' klasszikus bisztró-bor,amelyet hagyományosan 1 pintes palackokban kínálnak. E borokat még a szüretelés évében érdemes meginni, mert a gyors erjedés és a gyors utókezelés egyáltalán nem védi a terméket a tárolásból adódó [[borbetegségek]]től; egyes évjáratok már márciusra jellegüket veszíthetik de a legjobb minőség is maximum egy évig fogyasztható. A kizárólag gamay szőlőből készült nem primőr borok esetében: a ''Beaujolais Villages'' fogyaszthatósági élettartama általában 2-3 év; a vidék borainak csúcsát képviselő ''Cru Beujolais''-k egyszerűbb termékeit a szüretet követő 3 éven belül érdemes elfogyasztani, ám a kategória további borai jellemzően minimum 3 éves érlelés után kerülnek palackba, és minőségüket 10 évig megőrzik. Jó évjárat esetén a Grand Cru család legjobb borainak – a ''Chénas'', ''Juliénas'', ''Morgon'' és ''a Moulin-à-Vent'' – minősége minden [[Borkóstolás|kóstolás]]i szempontból vetekszik a Burgundi borokéval.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
| |||