„Sablon:Vitrin/6” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
frissítés
rövidít
5. sor:
 
Szegény család ötödik gyermekeként született. Kezdetben [[Simon Mayr]] tanítványa volt, majd [[Stanislao Mattei]] atyához került [[Bologna|Bolognába]] [[ellenpont]]ot tanulni. Első operáját (''[[Pügmalion (Donizetti)|Pügmalion]]'') 1816-ban írta, de az 1818-ban komponált ''[[Burgundiai Henrik]]et'' hamarabb mutatták be. Kezdetben [[Bartolomeo Merelli]] volt a szövegkönyvírója, de ötödik közös művük (''[[Granadai Zoraida]]'') sikertelensége után [[Felice Romani]]val, a kor legjelentősebb librettistájával kezdett dolgozni. Másik jelentős munkatársa [[Jacopo Ferretti]] volt. 1827-ben szerződést kötött [[Domenico Barbaja|Domenico Barbajával]], a [[nápoly]]i színházak impresszáriójával, így egy időre a dél-itáliai városba költözött. Itt ismerkedett meg Vincenzo Bellinivel, akivel barátságot kötött ugyan, de a színpadon mindvégig riválisok maradtak. Rossini visszavonulása (1829) és Bellini korai halála (1835) után Donizetti lett [[az olasz opera története|az olasz opera]] korlátlan és rivális nélküli ura. 1834–1839 között a [[San Pietro a Majella Zenekonzervatórium (Nápoly)|nápolyi konzervatórium]] [[ellenpont]]tanára volt. Miután nem kapta meg a konzervatórium vezetői állását, illetve miután a cenzúra betiltotta ''[[Polyutus]]'' című operáját, a nápolyi életből kiábrándulva [[Párizs]]ba ment, ahol egyaránt írt [[Vígopera|vígoperákat]] ''([[Az ezred lánya]])'' és – a francia közönség óhajának eleget téve – [[Grand opéra|nagyoperát]] is ''([[A kegyencnő]])''. Párizsból kisebb-nagyobb utakat tett, így [[Bécs]]be is, ahol 1842-ben oly nagy sikerrel vezényelte a ''[[Linda di Chamounix]]''-t, hogy a császár kinevezte udvari karmesternek, kamarazenei igazgatónak és udvari zeneszerzőnek. 1845 nyarán mutatkoztak rajta először az elmezavar jelei. 1846 februárjában egy Párizs melletti szanatóriumba szállították, ahonnan hozzátartozói csak hosszas utánajárás után tudták hazavinni Bergamóba. 1848. április 8-án, szülővárosában érte a halál.
 
Donizetti zenetörténeti fő jelentősége, hogy utolsóként lehelt életet a nápolyi iskola (akkoriban már erősen hanyatló) operastílusába. Ehhez az [[opera seria]] műfaját a Párizsban divatos [[grand opéra]] valamint a Bécsben divatos [[singspiel]] stíluselemeivel ötvözte. Számos operája közül az utolsó alkotó korszakában írottak maradtak leginkább repertoáron. Buffáiban megfigyelhető, hogy hangvétele mindig harsányabb elődeinél (Rossini, Bellini); ezen darabokból féktelen temperamentum árad. Vígoperái ''([[Szerelmi bájital (opera)|Szerelmi bájital]]'', ''[[Don Pasquale]])'' máig az operaszínpadok közkedvelt repertoárdarabjai, de drámai operái is nagy népszerűségnek örvendenek. Korai műveibe (pl. ''[[Lammermoori Lucia]]'') előszeretettel épített be olyan ''őrülési jeleneteket'', amelyekben az előadóknak tág lehetőséget biztosított énektudásuk csillogtatására. Többször is megpróbálkozott az [[opera seria]] és az [[opera buffa]] közötti határ elmosásával: a komikusnak látszó szituációkat gyakran [[romantika|romantikusabban]] fogta fel, és ezzel az opera műfajának egy sajátos válfaját ([[opera semiseria]]) hozta létre. Ez jelentős eltérést mutat Rossini művészetéhez képest, és [[Giuseppe Verdi]] munkásságát előlegezi meg.
 
<div align="right">''([[Gaetano Donizetti|Tovább a szócikkhez]]…)''<!--