„Knut Hamsun” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kép |
bővítés |
||
18. sor:
== Pályafutása ==
=== Korai évei ===
[[Fájl:Knut Hamsun.jpeg|thumb|200px|left|Hamsun [[1890]]-ben, amikor megjelent első jelentős műve, az [[Éhség]]]]
A norvégiai [[Gudbrandsdalen]] vidékén született föld nélküli parasztcsaládban. Mivel vándorszabóként dolgozó apja nem talált elég munkát, 3 éves korában a család a [[Északi-sarkkör|sarkkörön]] túlra költözött, így a [[Nordland megye|nordlandi]] [[Hamarøy]]ben nőtt fel szegénységben. Fiatal gyermekkorától dolgozott cipészinasként, kereskedőinasként, de később útmunkás, kőműves és segédtanító is volt. Kamaszkorában cikkei jelentek meg néhány vidéki újságban, ekkor vette fel a ''Hamsun'' nevet a túl mindennapi ''Pedersen'' helyett.
23 ⟶ 24 sor:
Néhány évet [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] töltött: utazott, kifutófiúként és [[villamos]]vezetőként dolgozott, és [[anarchizmus|anarchista]] nézeteket terjesztett. Hamar megtanulta az [[angol nyelv]]et; ezután angol nyelvű újságokban is megjelentek cikkei, néha novellái a szegény emberek életéről. Tapasztalatait ''Fra det moderne Amerikas Aandsliv'' (1889) című [[szatíra|szatirikus]] művében adta közre.
=== Sikeres író ===
Visszatért [[Európa|Európába]], [[Koppenhága|Koppenhágába]], hogy megírja hosszabb ideje tervezett regényét a szegénységről, éhezésről; eközben bolti segédként biztosította megélhetését. Az irodalmi áttörést [[Éhség]] (1890) és különösen [[Pán (regény)|Pán]] (1894) című regényei hozták meg; előbbit a norvég irodalom első valódi modern regényeként tartják számon. Hamsun [[Georg Brandes]] professzorhoz, nemzetközi irodalmi szaktekintélyhez vitte el munkáját, aki remekműnek találta, és maga keresett folyóiratot a folytatásokban való közléshez, majd kiadót a megjelentetéshez.
30 ⟶ 32 sor:
Későbbi művei kevésbé egyéni karakterekre koncentráltak, mint inkább szélesebb támadásokra a civilizáció ellen. Az Áldott anyaföld mellett meg kell említeni [[Tékozlók]] (1913), [[Tóbiás király városa]] és [[Az új nemzedék]] (1915), [[Csavargók]] (1927), [[A világ vándora]] (1930), [[Az élet megy tovább]] (1933) és [[A kör bezárul]] (1936) című műveit. [[1920]]-ban megkapta az [[Irodalmi Nobel-díj]]at. [[1929]]-ben, 70. születésnapján ünnepelte az irodalmi közélet: méltatta [[Thomas Mann]], [[Makszim Gorkij]] és [[George Bernard Shaw]] is.<ref name=nobel20hamsun/><ref name=hgmuz/><ref name=arckep>{{opcit |név=Hegedüs |év=2000 |oldal= }}</ref>
=== Politikai szerepvállalása ===
Hamsun [[Németország]] és a [[német kultúra]] nagy tisztelője volt, és ellenezte mind a [[Nagy-Britannia|brit]] [[imperializmus]]t, mind a [[Szovjetunió|szovjet]] [[kommunizmus]]t. Németország iránti csodálata együttérzővé tette a 80 éves írót [[Norvégia]] [[1940]]-es [[Harmadik Birodalom|náci]] megszállásával. Látványosan támogatta [[Vidkun Quisling]]et, a kollaboráns norvég kormány vezetőjét.<ref name=nobel20hamsun/><ref name=arckep/><ref name=hgmuz/> Nobel-díját elküldte [[Joseph Goebbels]]nek, majd személyesen találkozott [[Adolf Hitler]]rel, akiről bukása után nekrológot írt az [[Aftenposten]] című lapba, „az emberiség harcosának” nevezve a diktátort.<ref name=hgmuz/> A [[második világháború|háború]] után vagyonelkobzásra ítélték, időlegesen [[pszichiátria]]i megfigyelés alá került (egy pszichológus meggyengült elmeállapotot diagnosztizált nála), és élete hátralévő részét szegénységben élte le. Összes művei [[1954]]-ben, két évvel halála után jelentek meg tizenöt kötetben.<ref name=nobel20hamsun/><ref name=arckep/>▼
Hamsun [[Németország]] és a [[német kultúra]] nagy tisztelője volt, és ellenezte mind a [[Egyesült Királyság|brit]] [[imperializmus]]t, mind a [[Szovjetunió|szovjet]] [[kommunizmus]]t. Az Egyesült Királyságban a [[19. század]]i gyarmatosítót és Norvégia tengeri szerepének fenyegetőjét látta.<ref name=nobel20hamsun/><ref name=arckep/><ref name=hgmuz/><ref name=helper/> Az [[1930-as évek]] közepétől kezdve szóban és írásban is a [[nemzetiszocializmus]] mellé állt. [[Arne Skouen]] filmrendező, író, újságíró szerint kortársai számára [[1935]]-ben vált mindez nyilvánvalóvá, amikor nem állt ki [[Carl von Ossietzky]] [[Béke Nobel-díj]]as német újságíró [[koncentrációs tábor]]ból való szabadon bocsátása mellett.<ref name=helper/>
▲
A [[második világháború|háború]] után két állami pszichiáter „tartósan korlátozott szellemi képességeket” diagnosztizált nála; időlegesen [[pszichiátria]]i megfigyelés alá került. A norvég hatóságok [[1947]]-ben kelletlenül bíróság elé állították. Vagyonelkobzásra ítélték, és élete hátralévő részét szegénységben élte le.<ref name=nobel20hamsun/><ref name=arckep/><ref name=helper/> [[1949]]-ben jelent meg [[Benőtt ösvényeken]] című utolsó könyve, melyben megpróbált magyarázatot adni a megszállás alatti szerepére; a könyv megírása arra utal, hogy szellemileg 90 évesen is friss maradt, szemben a pszichiátriai diagnózissal.<ref name=helper/>
[[Fájl:Hamsunsenteret.jpg|thumb|300px|right|A [[Hamsun Központ]] [[Hamarøy]]ben]]
== Emlékezete ==
=== Irodalmi hatása ===
Halála után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az utókor értékelése öregkori politikai szerepvállalása ellenére visszahelyezze műveit a klasszikusok sorába.<ref name=arckep/>▼
Összes művei [[1954]]-ben, két évvel halála után jelentek meg tizenöt kötetben.<ref name=nobel20hamsun/>
Művei több filmnek szolgáltak alapul, mint bármely más norvég szerzői [[Ibsen]]t leszámítva. Már az [[1920-as évek]]ben, Nobel-díja után is készültek [[némafilm]]es adaptációk, melyeket számos további film követett.<ref name=helper>{{cite web |url=http://www.guardian.co.uk/culture/2002/mar/07/artsfeatures.artsandhumanities |title=Hitler's little helper |accessdate=20120705 |author=Geoffrey Macnab |date=20020307 |publisher=[[The Guardian]] |language=angol}}</ref>
=== Megítélése ===
▲Norvégiában a II. világháború időszakának egyik legelítéltebb közszereplője lett Quisling után.<ref name=helper/> Halála után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az utókor értékelése öregkori politikai szerepvállalása ellenére visszahelyezze műveit a klasszikusok sorába.<ref name=arckep/>
Norvégiában megítélése jelenleg is erősen ellentmondásos. A [[2000-es évek]] elején utcát akartak róla elnevezni [[Oslo|Oslóban]], de heves közéleti vita után a javaslatot leszavazták. Becslések szerint a norvégok mindössze 2%-a támogatta aktívan a nácikat; velük szemben napjainkban is erős ellenszenv él a norvég társadalomban.<ref name=helper/>
Negyven évbe került az is, hogy felmerülhessen Hamsun – az író, nem a politikus – emlékmúzeumának felépítése. A [[Hamsun Központ]] névre keresztelt múzeumot végül [[2009]] augusztusában avatták fel gyermekkora színhelyén, [[Hamarøy]]ben; az épületet [[Steven Holl]] tervezte. A megnyitón részt vett [[Mette-Marit norvég királyi hercegné]], ami jelzi a norvég társadalom megbékélését az íróval.<ref name=hgmuz/>
|