„Henri Wallon” változatai közötti eltérés

Az [[első világháború]] alatt katonaorvosként dolgozott és érdekelni kezdte a [[neurológia]]. 1921-ben a [[Sorbonne]]-n tanársegéd lett, és 1925-ben [[PhD]] fokozatot szerzett a "féktelen gyerek" című disszertációjával. 1927-ben a École Pratique des Hautes Études dékánjává nevezték ki. Létrehozta a Gyermek Pszicho-biologiai Labort a Francia Nemzeti Kutatóközpontban. Ide csatlakozott [[Paul Diel]] 1945-ben. 1937 és 1949 között a Collége de France-on professzor, a gyerekpszichológiai és oktatási tanszéken. 1948-ban a párizsi egyetem pszichológia tanszékének vezetője lett, és elindította az ''Enfance''(=Gyermekkor) című folyóiratot. 1946-tól 1962-ben bekövetkezett haláláig a Groupe francais d'éducation nouvelle elnöke.

 

 

Henri Wallon megfigyeléseit a gyerek személyiségének egymást követő fejlődési szakaszaival írta le. Bizonyos szakaszokban az érzelem dominálja az intelligenciát, és vannak olyan szakaszok is, ahol ez fordítva történik. A gyerek személyisége ebben az összefüggéstelen és versengő rendszerben fejlődik, mely az intelligencia és az érzelem között áll fenn. Wallon így tudta tisztázni egy dialektikai modell alapfogalmait, mint például az érzelmet, attitűdöt, és az interperszonális kapcsolatokat. Elméletében a regresszió lehetséges, ellentmondva ezzel a [[Jean Piaget]] modellnek.

Kitartott a diszkontinuitás mellett és azon krízis fogalma mellett, ami megalapozza ezt a diszkontinuitást. Kinyilvánította egyetértését a hégeli dialektika alapelveivel. Ebben az értelemben különbözött [[Jean Piaget]]-től, aki a saját szakaszai leírásában a diszkontinuitás ellen érvelt.

 

 

== Források ==