Apja szegény kézműves volt. Mint az ''école normale'' kitűnő tanulóját tanárai, [[Royer-Collard]] és [[Maine de Biran]] a [[filozófia|filozofiába]] vezették be. [[1814]]-ben ennek az iskolának tanítója, a következő évben Royer-Collard helyettesítője lett a [[Sorbonne]]-on, ahol a skót filozófia szellemében adott elő. [[1817]]-ben [[Németország]]ba ment, majd [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegellel]]lel, 1818-ben [[Schelling]]gel is megismerkedett. [[Franciaország]]ba a német filozófiát vitte be. Szabadelvű szelleme miatt a kormány [[1821]]-ben eltiltotta sorbonne-i előadásaitól és amikor 1822-ben az école normale-t is feloszlatták, Cousin állás nélkül maradt. Ekkor nevelőnek ment, majd [[1824]]-ben második németországi útjára indult. [[Drezda|Drezdában]] a porosz kormány kivánságára - mely [[karbonari]]nak tartotta - elfogták és [[Berlin]]be vitték. Visszatérve Párizsba, az új kormány visszahelyezte tanszékére. Ekkor szerzett magának ékesszóló és előkelő előadásaival rendkivüli hírt, népszerűséget és befolyást. [[1830]]-ban az akadémia tagja, majd államtanácsos, a közoktatás főfelügyelője, az ''école normale'' igazgatója és [[1832]]-ben Franciaország kinevezett pairje. 1831-ben a kormány megbízásából beutazta Németországot, hogy ennek tanügyéről hivatalos jelentést tegyen; a feladatnak egy egykötetes munkával felelt meg: ''De l'instruction publique dans quelques pays de l'Allemagne et particuliérement en Prusse'' (3 kiad. Párizs 1840). Magyarra fordította [[Bártfay Kálmán]] (Pest 1844). Hasonló célból járta be később [[Hollandia|Hollandiát]] és írta meg: ''De l'instr. Publique en Hollande'' című munkáját (u. o. 1837). [[Adolphe Thiers]] minisztériumában [[1840]]. [[március 1.|március 1-jén]] átvette a közoktatásügyi tárcát, de már októberben lemondott és ezután csak tudományának és az írói pályának élt.
