„Floridsdorfi Mozdonygyár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a clean up, replaced: államosítás → államosítás AWB
a 1 link korr. + sok apró javítás
1. sor:
A '''Floridsdorfi Mozdonygyár'''at, németül ''Lokomotivfabrik Floridsdorf'', rövidítve '''Flor''', '''WLF''' ('''W'''iener '''L'''okomotivfabrik '''F'''loridsdorf), vagy '''LOFAG''' ('''Lo'''komotivfabrik '''F'''loridsdorf '''AG''') [[1869]]. szeptember 6-án az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] harmadik mozdonygyáraként (az ÁVT mozdonygyára és a [[Bécsújhelyi Mozdonygyár]] után) alapították. Fennállása alatt típusainak sokszínűsége és minősége miatt [[Európa]] vezető mozdonygyárai között tartották számon.
 
Az üzem telephelye [[Bécs]] melletti (azóta [[Bécs]] egyik kerületévé vált) [[Floridsdorf]]ban, az [[Österreichische Nordbahn]] és az [[Österreichische Nordwestbahn]] vonalai közötti területen volt. Az [[Osztrák (–Magyar) Államvasút-Társaság|ÁVT]] korábbi műszaki igazgatója, [[Bernhard Demmer]] tervezte nagyméretű üzemet [[1870]]/[[1871]]-ben emelték és a termelési és igazgatási épületeken kívül hét lakóházat is építettek, összesen 117 lakással.
5. sor:
A vezetőség már a gyár építése során rendelések megszerzésén fáradozott, ennek köszönhetően az első mozdonyt, a [[kkStB 151|„HUMBOLDT”]]-ot már [[1871]]. június 10-én átadhatták az [[Österreichische Nordwestbahn]] részére.
 
[[1881]]-ben tervezték és építették az első fogaskerekű mozdonyokat, a megrendelő egy magyar vasmű vasútüzeme volt. Ez a mozdony 790 mm-ses keskeny nyomtávval készült. A [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] egyetlen [[Abt-rendszerű fogaskerekű mozdony]]–licenc tulajdonosaként az [[Erzbergbahn]] és a [[Bosznia–HercegovinaBosznia-Hercegovina]]i vasút 750 mm nyomtávú mozdonyait is a '''Floridsdorfi Mozdonygyár''' készítette.
 
Miután a katonai „Eisenbahnbureau des Generalstabs” a vasútvonalak villamosításához hozzájárult, [[1911]]-től vonali [[villamosmozdony|villamos mozdonyokat]] is gyártottak.
 
A kereslet az általános gazdasági helyzet következtében csökkent, így az [[1873]]-as [[bécsi tőzsdekrach]] után csak hét mozdonyt tudtak eladni. Ennek megfelelően változott az üzem létszáma is. Rosszabb években kevesebb, mint 1 0001000, jobb időkben mintegy 1 5001500 főt foglalkoztattak. A [[második világháború]] során mintegy 8 0008000 ember dolgozott az üzemben.
 
Mivel az [[első világháború]] után számos megrendelőt elveszítettek, így az üzletpolitikájuk változtatására is kényszerültek: az [[Osztrák Szövetségi Vasutak]] számára mozdonyok nagyjavítását is elvállalták, míg [[1922]]-től [[úthenger]]ek, [[1926]]-tól pedig stabil kazánok gyártásába kezdtek, melyet különféle ipari berendezések készítésével egészítettek ki.
17. sor:
A négy osztrák mozdonygyár (az ''ÁVT mozdonygyára'' [[Bécs]]ben, ''[[Krauss-Maffei|Krauss & Co]]'' [[Linz]]ben, ''[[Bécsújhelyi Mozdonygyár]]'' és a '''Floridsdorfi Mozdonygyár''') közül csak a floridsdorfi élte túl a két világháború közötti időszakot.
 
A [[második világháború]] során az üzemet súlyos légitámadások érték, de a termelés végig folytatódott. Főleg a [[Német Birodalmi Vasút]] [[MÁV 520|52]] sorozatú mozdonyát gyártották, melyből [[Németország]] számára több, mint 1 1721172, [[Románia|Romániának]] pedig 20 db készült. Ez az [[MÁV 520|52]] sorozatot gyártó üzemek közül a legnagyobb darabszám! Ezután átálltak a [[DRG 42|42]] sorozatú mozdonyok készítésére; [[1944]]. június 13-án adták át a 42,2301 pályaszámú mozdonyt. A háború alatt készült 2 1152115 mozdony közül az utolsó 42,2580 pályaszámmal [[1945]]. március 9-én hagyta el a gyárat.
 
[[1945]]. április közepén, a [[bécs]]i harci cselekmények befejeztével a gyár nagy részét leszerelték és a [[Szovjetunió]]ba szállították. A gépek mellett nyersanyagot is szállítottak el, egyes adatok szerint 800 kocsirakománynyitkocsirakománnyit. Ennek ellenére október végén egy [[DRG 42|42]] sorozatú [[gőzmozdony]] „személyében” az első, a háború után készült mozdony hagyta el a gyárat. Új mozdonyok gyártása mellett a szomszédos ''Floridsorfi Főműhely'' elpusztulása miatt az ÖStB mozdonyainak fővizsálataitfővizsgálatait is az üzemben végezték.
 
A [[Vörös Hadsereg|Szovjet Hadsereg]] [[1946]]-ban a '''Floridsdorfi Mozdonygyár'''at az USzIA (''Upravlenyije Szovjetszkim Imuscseszstvom v Ausztriji'' – az ''Ausztriai Szovjet Javak Igazgatósága'') irányítása alá rendelték. Egyidejűleg az üzemnek az [[1946]]. július 26-i [[államosítás]]i törvény értelmében az [[Ausztria|Osztrák Köztársaság]] tulajdonába kellett volna kerülnie. Ennek a törvénynek azonban a szovjet megszállt területeken csak az [[Osztrák államszerződés]] tárgyalásainak [[1955]]-ös lezárása után kerülhetett sor. Ez a késlekedés, illetve a szovjet övezetbe való tartozás vezetett a gyár hanyatlásához, majd vesztéhez.
 
Az ''USzIA''-időkben csak kevés mozdonymozdonyt gyárottakgyártottak, ehelyett többek között központi fűtési kazánokat, csörlőket és futóműveket vasúti forgódarukhoz. Csak [[1953]]-tól tértek vissza újra a mozdonygyártáshoz. [[India]] számára először 99 db tartalékkazánt, majd [[1958]]-ig 140 mozdonyt készítettek.
 
[[1955]]. augusztus 13-án a '''Floridsdorfi Mozdonygyár'''at osztrák igazgatás alá helyezték, és ezzel ténylegesen is államosították az üzemet.
 
[[1955]]-től főleg dízelmozdonyokat gyártottak bel- és külföldre, többek között [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]]. Ezzel egyidőben egyre kevesebb jármű készült annak köszönhetően, hogy forgóvázakat gyártottak a [[Henschel Művek|Henschel]]nek és a [[simmering]]i [[Simmering-Graz-Pauker]]-üzemnek. 158 forgóváz készült az [[egyiptom]]i [[Kairo]]–[[Helwan]]-gyorsvasút villamos motorkocsijai számára.
33. sor:
Ugyan még egy utolsó nagy megrendelésként 50 db dízelmozdonyt szállíthatott a [[BDZ|Bolgár Államvasutak]] részére, de szép lassan kiürültek a megrendelési könyvek.
 
Az [[1969]]. szeptember 19-én [[Osztrák Szövetségi Vasutak]] [[ÖBB 1042|1042]].540 pályaszámú villamos mozdonya a '''Floridsdorfi Mozdonygyár''' 6 0436043., a legutolsó járműve volt, mely elhagyta a gyár kapuját.
 
Ma az üzem már nem áll. Helyén különböző kisebb üzemek, egy barkácsáruház és a ''Shopping City Nord'' bútoráruháza áll. Az üzem utolsó emléke egy obeliszk mely üzemnek a [[nemzetiszocializmus]] áldozatául esett dolgozóira emlékeztet. Az [[1980-as évek]]ben az épületek lebontása előtt felmerült, hogy a még részben jó állapotú üzemcsarnokokban egy osztrák közlekedési múzeumot rendezzenek be.