Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Robot: Automatikus szövegcsere (-kultúrális +kulturális)
Mikola bőszen állítja, hogy a vendek önkéntesen magyarosodnak és nem ragaszkodnak anyanyelvükhöz, mialatt Mikola még a vend nyelv megtartása mellett is kardoskodik. Ha valóban magyarosodni kívánt volna minden vend, mint azt Mikola is állítja, úgy akkor miért van a nemzetiség között oly hosszú tradicíója a kéziratos munkáknak, illetve miért vettek nagyszámban akár anyanyelvi, akár a szlovén területekről, vagy Horvátországból jövő könyveket és újságokat? Mindezek csak az anyanyelvükhöz való ragaszkodást bizonyították, így Mikola állításainak ellenkezőjét. Olyannyira, hogy [[17. század]]ban keletkezett árendákról szóló szerződéseket (mint hivatalos dokumentumokat) is már vendül és nem magyarul, vagy bármely más nyelven írták, az első ilyen a martyánczi egyezség [[1643]]-ból, vagy [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] idei urbáriumok során külön vend nyelvű kérdőíveket készítettek a lakosságnak anyagi helyzetüket illetően, melyek csak azt mutatják, hogy nem beszéltek magyarul a helyiek még akkor sem, nemhogy a [[16. század|16.]] vagy [[17. század]]ban.
 
Mikola a vend folklórt kizárólag a magyarból származtatja, a vend népdalokat és versikéket közönségből magyarból történt átiratnak titulálja, illetve az egész vend kultúrát a magyar egylényegűnek tartja. A népdalokat és verseket illetően alföldi és erdélyi párhuzamokat keres, holott [[19. század]]i gyűjtések és publikációk kimutatták, hogy a német és magyar átfedések mellett (ez utóbbiak sokkal inkább dunántúli, semmint kelet-magyarországi behatások) a vend folklór jelentős hányada önálló, más részére pedig éppúgy hatott a Murán inneni szlovén kultúra és a horvát kultúra is. Többek között [[Szijjártó István (lelkész)|Szijjártó István]] evangélikus lelkész a vend házassági szokásokról szóló ''Sztarisinsztvo i zvacsinsztvo'' c. [[1807]]-es könyve tartalmaz egy [[Štefan Modrinjak]] stájer-szlovén római katolikus pap és költőtől átvett verset is. Mind evangélikusok, mind katolikusok fordítottak le szlovén és horvát nyelvekből verseket, énekeket, amely kultúráliskulturális életük szerves részévé vált aztán. Mikola viszont több ízben úgy próbálta aggitálni az evangélikus szlovénokat, hogy Szlovénia, mint katolikus ország korlátozni, illetőleg meg fogja tiltani vallásuk gyakorlatát, ami sohasem következett be.
 
Mikola másik tényként kezelt állítása, hogy a helyi lakosság nem szlovén, miszerint a jugoszláv vezetés döntésképtelen azt illetően Horvátország, avagy Szlovénia része legyen a Vendvidék. Mindez Mikola számára azt a tényt mutatta, hogy a délszlávok között is látták, a vendek velük nem azonosak. A valóság az, hogy Horvátország külön támasztott igényt azon okból kifolyólag a Vendvidékre, mert a vend nyelv egyértelműen hasonlít a kaj-horvátra, s a két nyelv beszélői mind a mai napig értik egymást, melyet Mikola természetesen tagadott. Ennek folytán a vend nyelvet horvát dialektusnak, azon belül kaj-horvát alnyelvjárásnak magyarázták egyes politikai és tudományos körök, de a szlovének heves tiltakozása és hitelesebb bizonyítékai révén a horvát törekvések nem értek célt. A vita nem volt hosszú életű és cseppet sem amiatt tört ki, mint azt Mikola állítja brossúrájában.
117 228

szerkesztés