„I. Argisti” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
pontosít |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
41. sor:
Már a következő hadászati szezonban [[Anatólia]] felé vonult, és elfoglalta [[Melíd]] (később [[Meliténé]], ma [[Malatya]]) városát. Nyugaton és délnyugaton elérte az észak-szíriai peremvidéket, ahol az [[újhettita királyságok]] legjelentősebbjének, [[Karkemis|Hattinak]] szomszédja lett. Ettől kezdve Argisti évkönyvei szinte minden évben arról tudósítanak, hogy „kivonultam ''Ḫati'' országa ellen”. Urartu előtt megnyílt a lehetőség arra, hogy kijáratot szerezzen a [[Földközi-tenger]]hez, ezzel a többi környékbeli újhettita állam, így [[Gurgum]], [[Kumaha]] és [[Supria]] is célponttá vált. Keleten [[Mada]] fejedelemségével is érintkezésbe került, az itt lakó [[médek]] valószínűleg adót fizettek neki. I. e. 774-ben a [[Dijála]] völgyében ütközött meg az asszírokkal, azaz mélyen behatolt [[Mezopotámia|Mezopotámiába]], ekkor tulajdonképpen [[babilon]]i területen járt.
Mindezek a hódítások folytonos konfrontációt teremtettek [[Asszíria|Asszíriával]], de az [[asszírok]] egyelőre nem bírtak el a friss erejű új nagyhatalommal. I. e. 785-ben vagy 784-ben [[Sammuramat]] királyné seregei [[Hubuskia|Hubuskiát]] támadták eredménytelenül. I. e. 781-től i. e. 778-ig, majd i. e. 776-ban, i. e. 774-ben és i. e. 766-ban is háborúban állt Asszíria és Urartu, de minden összecsapás urartui győzelemmel végződött. Egyetlen csatát nyertek csak az asszírok – már ha hinni lehet [[Turtan Samsiluh]] asszír tábornok [[Borszippa|barszipi]] feliratának. Argisti azonban átvette az asszír mintájú deportálási gyakorlatot a meghódított területeken, ami már több lázadáshoz is vezetett. Argisti idején ezek még nem jártak különösebb eredménnyel, de fia, [[II. Szarduri]] uralkodásának második felére katasztrofális következményei lettek a méd és gurgumi felkelésnek.
Argisti hadjáratai nagy hadizsákmánnyal, és rengeteg rabszolga szerzésével jártak. A hadifogoly rabszolgák sorsa tulajdonképpen ismeretlen, a nemesség földbirtokain dolgozhattak, egy részüket talán letelepítette valahol, vagy az új erődök helyőrségeit szervezte meg belőlük, mint például [[Erebuni]]ét, amely [[Jereván]] őse, a mai város keleti peremén fekvő Arinberd néven is ismert területen. Az is elképzelhető, hogy közvetlenül besorozott rabszolgákat a hadseregébe is. A hadseregben a meghatározó szerepet a [[harci szekér]] és a lovasság játszotta, amely az előkelőség, nemesség fegyverneme volt. A szabad parasztok a nagyobb számosságú, de kevésbé ütőképes gyalogságot alkották. A parasztkatonák is kaphattak rabszolgát, de jellemző volt, hogy közösségileg birtokolták a munkaerőt, egyes törzsek, nemzetségek, falvak kaptak rabszolgákat.
63. sor:
* Vahan M. Kurkijan: ''History of Armenia'', New York 1958. (2008.) 36. o. ISBN 978-1-60444-012-6
* ''Világtörténet'' tíz kötetben, Kossuth Kiadó, 1967. 509–510. o. I. M. Gyakonov: ''Urartu és Transzkaukázia, a kimmerek és szkíták''
* [http://www.tacentral.com/erebuni/urartu.asp Rise of Urartu]
{{-}}
{{Urartu királya
| |||