|
Az átalakítások legnagyobb részét a szükség szülte. Németország rohamtempóban fejlesztette harckocsijait. Az elavult, harcra már nem alkalmas harckocsik alvázaira szerelt különböző típusú lövegek felhasználhatóvá tették azokat. A páncélvadászok kialakítására azért került sor, mert torony nélküli változatra nehezebb (nagyobb űrméretű, jobb páncéltörő képességű) löveget lehetett szerelni, a rohamlövegeknél viszont a vontatott tüzérség mozgékonyabbra váltása volt a cél. A német hadsereg Csehszlovákia, Lengyelország és mindenekelőtt Franciaország megszállása alkalmával rengeteg idegen technológiához jutott, amelyek egy részét rendszerbe állították harckocsiként, vagy átalakították ''önjáró löveggé''.
A tűzerő és a védettség növelésére két jellemző adat: a [[PantherPanzerkampfwagen (harckocsi)V|Párduc]] a 75 mm-es L/70 űrmérethosszú KwK42 löveggel üzemelt, míg a [[Jagdpanther|Vadászpárduc]] 88 mm-es PaK43/3 löveggel ugyanazon az alvázon. A [[TigerPanzerkampfwagen (harckocsi)VI|Tigris]] esetében még nagyobb a különbség: a Tiger I 88 mm-es, L/56 űrmérethosszú KwK36-os lövegének páncéltörő képessége 2000 méteren 110 mm volt. A Királytigris 88 mm-es, L/71 űrmérethosszú KwK43-as lövege 2000 méteren 153 mm, a Vadásztigris 128 mm-es, L/50 űrmérethosszú PaK44-es lövege 2000 méteren 210 mm páncéltörő képességgel rendelkezett (adatok 30° becsapódási szög mellett értendők). Abban a korban, amikor a rogyókúpos, kumulatív,<ref>Kumulatív hatású páncéltörő lövedékek már léteztek, de a krónikus nyersanyaghiány miatt alkalmazásuk háttérbe szorult.</ref> szárnystabilizált űrméret alatti nyíllövedékek még nem álltak rendelkezésre, a páncéltörő képesség növelésének két útja volt: nagyobb űrméret és nagyobb űrmérethossz. Mindkettő csak a löveg tömegének növelésével volt elérhető, amely amellett hogy nem fért el a tornyokban, lehetetlenné tette a toronyforgató mechanizmusok alkalmazását, és megterhelte az alvázat.
A német technológiai fejlesztések - jórészt Hitler megalomániája miatt - a nagyobb méretek irányában haladt. A ''mozgékonyság-tűzerő-páncélvédettség'' hármas egységéből a ''mozgékonyság'' kisebb jelentőségű lett. Az ideális harckocsit a német [[Panzerkampfwagen IV|Pz IV]] és a [[Panther (harckocsi)|Párduc]] képviselte. Nem véletlen, hogy a Pz IV-es alvázát alakították át a legtöbb módon, illetve a legjobb páncélvadászt a Párducból rakták össze.
A korai típusoknál a védettséggel és a tűzerővel volt probléma, a későbbieknél a mozgékonysággal, és az ehhez kapcsolható ''hatótávolsággal'' voltak gondok. A [[Tiger (harckocsi)|Tigris]] például a kor színvonalának maximálisan megfelelő védettséggel és tűzerővel rendelkezett, de elégtelen erejű motorja miatt lassú volt, főleg a szovjet T-34-hez (és változataihoz, T-34/76, T-34/85) képest. Így a jelentősen megnövelt védettségű és tűzerejű [[Jagdtiger]] gyakorlatilag csak állóharcokra, beásott védekezésre volt alkalmas.
== Jelentősebb átalakított járművek ==
|
