„Zuhanóbombázó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: GPS –> Global Positioning System |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Luftwaffe –> Luftwaffe (Wehrmacht) |
||
8. sor:
A gépek fizikai és repülési terhelhetőségének fejlődésével a kezdeti akadályok elhárultak. Az 1930-as évekre kifejezetten értékes technikának tartották, különösen, ha olyan célpontot kellett támadni, amelyet más bombázógépekkel nehéz volt eltalálni, mint például a hajók. Az első hadrendbe állított gép az amerikai [[haditengerészet]] [[Curtiss F8C]] Helldiver gépe volt.
Ugyanebben az időszakban [[Ernst Udet]], német pilóta és repülőgép-tervező az Egyesült Államokban járva felismerte a technológiában rejlő lehetőségeket. Megvásárolt négy Curtiss F8C gépet, és Németországba szállította őket. A [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] érdeklődött az újdonság taktikai célú felhasználása iránt. Ez egy új gép, a [[Ju 87]] megjelenéséhez vezetett.
A Ju 87 Stuka korának legfejlettebb zuhanóbombázója volt. [[Németország]] rendkívül hatékonyan alkalmazta, mint "légi tüzérséget", megerősített, beásott célpontok elleni támadásra. Erre a célra egyébként hagyományos, lassan mozgó [[tüzérség]]et kellett alkalmazni. A [[villámháború]]s taktikának a gyorsan mozgó repülőgépek jobban megfeleltek. A gép a [[második világháború]] elején, a lengyel és francia hadjáratokban nagyon hasznosnak bizonyult, de a fejlődés hamar túllépett rajta. A szovjet oldalon a [[Pe–2]] zuhanóbombázót alkalmazták nagy számban.
| |||