„Dinamó hadművelet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: krc:Дюнкерк операция |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Luftwaffe –> Luftwaffe (Wehrmacht) |
||
36. sor:
A [[Brit Expedíciós Haderő]], illetve a francia és belga hadsereg katonáit az 1940. május 10-én megindított [[franciaországi hadjárat]] során szorította vissza a [[La Manche]] partjára a német [[Wehrmacht]]. [[Winston Churchill]] brit miniszterelnök a brit parlamentben elmondott beszéde során „kolosszális katonai katasztrófának” minősítette a franciaországi hadjáratot és azt állította: a brit hadsereg színe-java rekedt a dunkerque-i tengerparton és vagy megsemmisül, vagy fogságba esik.
Az evakuálásra vonatkozó utasítást május 26-án adták ki és az első napon 7011 főt mentettek ki. A hadművelet kilencedik napjára azonban összesen {{szám|338226}} ({{szám|198229}} brit és {{szám|139997}} francia nemzetiségű) szövetséges katonát szállítottak át Nagy-Britanniába a sebtében összetoborzott flotta hajói.<ref>Taylor 1965</ref> Az evakuálásban több mint 850 különféle hajó vett részt, köztük a [[Brit Királyi Haditengerészet]] hadihajói, halászhajók, magánjachtok, utasszállító hajók. A katonák egy része Dunkerque védett kikötőjéből tudott felszállni a hajókra, de az egyre kétségbeejtőbb harci helyzetnek és a [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] fokozódó támadásai miatt sokuknak órákat kellett vállig érő vízben várakozni, mire felvették őket. A körülbelül 700 kisebb hajó vagy a parttól távolabb várakozó nagy hajókhoz, vagy pedig egyenesen az angol partokhoz szállította a katonákat. A hadműveletben részt vevő legkisebb hajó, az alig 4,6 m hosszú ''Tamzine'' jelenleg az [[Imperial War Museum]] gyűjteményében található.
A hadművelet nevét arról a [[dinamó]]ról kapta, amely a brit haditengerészet főhadiszállásának helyet adó [[doveri vár]] áramellátását biztosította a háború alatt. [[Bertram Ramsay]] altengernagy ebből a dinamószobából tervezte és vezette a hadműveletet és innen tájékoztatta Churchill miniszterelnököt is.
50. sor:
Az első tervek csak a BEF {{szám|45000}} katonájának evakuálásával számoltak két nap alatt, mivel további német támadásoktól tartott a brit hadvezetés. Azonban az első napon, május 27-én csak kb. 7000 főt, míg a következő napon csak további {{szám|17000}} főt tudtak kimenekíteni.<ref name="Liddell">Liddell Hart 1999</ref> Hamarosan a Királyi Haditengerészet további 10 rombolója is Dunkerque térségébe érkezett és csatlakozott az evakuálást végző flottához.
Május 29-én már összesen {{szám|47000}} brit katonát mentettek ki annak ellenére, hogy aznap este került sor a [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] első légitámadására a dunkerque-i kikötő ellen. A következő napon további {{szám|54000}} fő,<ref>Liddell Hart 1999, p. 79.</ref> köztük az első francia katonák szállhattak fel a hajókra.<ref>Murray and Millett 2000, p. 80.</ref> Május 31-én {{szám|68000}} fő és a BEF parancsnoka ([[Lord Gort]]) menekült meg.<ref>Keegan 1989, p. 81.</ref> Aznap azonban megadta magát a [[Lille]]-ben rekedt 1. francia hadsereg, amely makacs ellenállásával jelentősen megkönnyítette az evakuálást.
Július 1-jén további {{szám|64000}} szövetséges katona távozott,<ref name="mm">Murray and Millett 2000</ref> mielőtt az egyre növekvő intenzitású német légitámadások lehetetlenné tették a hajóknak, hogy nappal közelítsék meg Dunkerque-et.<ref name="Liddell"/> A brit utóvéd június 2-én szállhatott hajóra további {{szám|60000}} francia katona társaságában.<ref name="mm"/> Június 3-án éjszaka még {{szám|26000}} francia katonát sikerült kimenekíteni, mielőtt 1940. június 4-én a németek elfoglalták Dunkerque-et, és a védekező szövetséges csapatok maradványai ({{szám|36000}} fő) pedig megadták magukat.<ref name="Liddell"/> Dunkerque partjainál {{szám|32000}} szövetséges katona vesztette életét.
| |||