„Tendai” változatai közötti eltérés

A tendai iskola sikeresen építette be tanaiba az ezoterikus szertartásokat ([[Mikkió]]), melyet [[Ennin]] később ''Taimicu''-nak nevezett. Ezeket később már egyenértékűként kezelték a a Lótusz Szútra tanításaival. Ezért [[Mantra|mantrák]] kántálásával, [[Mudra|mudrák]] ápolásával és bizonyos meditációk gyakorlásával hitet nyerhet az ember, hogy még ebben az életben lehetséges a teljes megvilágosodás.

 

 

Buddha az élvezetek hajszolása és az önsanyargatás közötti [[Középút|középutat]] hirdette. A [[Négy Nemes Igazság]]ra vetítve ez a vágyak és kötődések utáni sóvárgások megszüntetését jelentette és a szenvedésektől ([[Dukkha]]) való megszabadulást. A korai buddhizmus a világi élvezeteket elvetette és a buddhista művészet és költészet kizárólag buddhista témákra összpontosított. A buddhizmus szigetországban való megjelenésekor ez a lemondással járó gondolkodásmód ellentétben állt a japán kultúrával. Fenyegetve érezték a művészetüket, hogy esetleg arról is le kellene mondani. Azonban később a mahájána másra fektette a hangsúlyt. Így a tendai tana összeférhetővé tette a szépséget és az aszketizmust a buddhista tanításokkal. Ezáltal a japán költészet és egyéb művészeti ágak is a megvilágosodás eszközévé válhattak.