„1848–49-es honvédsereg” változatai közötti eltérés

Külföldiekből álló harci alakulatok először a németségből szerveződtek a szabadságharcban. Elsőként a bécsi önkéntesek érkeztek meg, három csoportban. A 470 főt számláló első csoport 1848. szeptember 14-én érkezett meg Pestre, majd néhány nappal később további 116 fő, ők nagyrészt a [[Zrínyi-szabadcsapat]]ba álltak be. A második, 160 fős csoport -– az [[Akadémiai Légió]] tagjai- – szeptember 25-én érkezett [[Pozsony]]ba, és a hónap végén csatlakoztak [[Móga János|Móga]] seregeihez. Később ebből a 160 főből alakult meg a bécsi légió, amely teljesen független volt a némettől. Az erdélyi hadszíntéren harcoltak, s 1849 májusában mindannyiukat tisztté léptették elő a német légió 2 hiányos zászlóaljából szervezett 126. honvédzászlóalj élére.

1848. november 6-án [[Peter Giron]] felhívást jelentetett meg, amelyben egy légió felállítását hirdette a magyarországi német ajkúak számára "akik a szabadságáért küzdő Magyarország ügyét magukénak tekintik". Számítva a lakosság többségét adó németekre, [[Kossuth Lajos|Kossuth]] [[Sopron]]t jelölte ki a légió felállításának színhelyéül. November 30-án aláírta a szervezést szabályozó rendeletet, mely szerint a harc végéig szolgálatot vállaló személyi állományt csak a hadszolgálatra nem kötelezhetőek közül lehet toborozni. A légionisták elvben a honvédekkel azonos jogi és finanszírozási elbánásban részesültek, és a külföldiek a harc után magyar állampolgárásgotállampolgárságot kaphattak. Ezt a rendelkezést azonban nemigen tartották be, és ez bonyodalmak egész sorát idézte elő.

December elejére Sopronban felállt az 1. század, majd Giron [[Pest]]en nekiállt a 2. század toborzásának. A sikeres toborzás hatására Kossuth engedélyezte a toborzást az ország teljes területén, de ismételten csak a "külföldiek közül". A toborzás ekkor főként a Dunántúl és a Felvidék német többségű városaira terdtterjedt ki. Ennek hatására a toborzottak között a többség magyarországi német, sőt szlovák volt, akik között számos hadköteles is előfordult. A légió sorsa a kezdeti sikerek után azonban rosszul folytatódott: december közepén ugyan Giron Sopronba indult a 2. századdal, de mielőtt megérkeztek volna, az 1. század harcba keveredett Petrichevich-Horváth cs. kir. ezredes hadoszlopával, s a rendben visszavonuló Stréter-különítménytől eltérően a légionisták rendezetlenül menekültek [[Győr]]ig, ahol sikerült összevonni a légió 227 főnyi legénységét. A légiót ezt követően [[Görgey Kornél]] őrnagy dandárábadandárjába osztották be, és egy újabb vesztes ütközetben vettekrésztvettek részt, december 28-án [[Bábolnai ütközet|Bábolnánál]]. A harc során Giron megsérült, és elhagyta alakulatát, ami a [[Balmazújváros]]ban gyülekező tartalékhoz került.