Eiréné bizánci császárnő (szerkesztés)
A lap 2012. július 22., 17:15-kori változata
, 11 évvel ezelőtt→A II. niceai zsinat: linkek jav.
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: als:Irene von Athen) |
(→A II. niceai zsinat: linkek jav.) |
||
|
Az egykori [[athén]]i árva [[752]] körül született, és [[V. Konstantin bizánci császár|V. Konstantin]] vitte [[Konstantinápoly]]ba. [[769]]-ben ment feleségül a trónörökös Leóhoz, akinek [[771]]-ben szülte meg egyetlen gyermekét, a későbbi VI. Konstantint. [[775]]–[[780]] között már férje mellett is a képtisztelet üldözésének megszüntetésén munkálkodott, nem is kis sikerrel. Igazán azonban akkor bontakozhatott ki, amikor [[780]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] kiskorú fia [[régens]]évé nevezték ki.
== A
Eiréné és hívei a [[III. Leó bizánci császár|III. Leó]] és V. Konstanin alatt erőszakosan terjesztett képromboló [[politika]] teljes felszámolására törekedtek. A fokozatos enyhülés programja jegyében csak [[784]]-ben bocsátották el Paulosz [[pátriárka|pátriárkát]], helyére pedig Tarasziosz, Eiréné korábbi titkára, egy művelt laikus került.
A következő lépés egy [[zsinat]] összehívása volt, amely a [[754]]-es ikonoklaszta, ún. [[fejetlen zsinat|„fejetlen” zsinat]] határozatainak elvetését és a képtisztelet visszaállítását tűzte ki célul. A törekvést üdvözlő keleti és [[itália]]i [[püspök]]ök ezúttal meg is jelentek a gyűlésen, amely [[786]]. [[július 31.|július 31-én]] nyílt meg, ám a képrombolást támogató városi gárda szétzavarta a zsinatot. A császárnő és a pátriárka nem tett le céljáról, ezért az ikonoklaszta beállítottságú alakulatokat áthelyezte Kis-Ázsia területére, egy arabok ellen indítandó háború ürügyén. Helyüket thrakiai ikontisztelő katonák vették át, így [[787]]-ben [[Nikaia]] városában összeülhetett a
A zsinat a korábbi képromboló egyháziakat visszafogadta kebelébe, ha beismerték és megtagadták addigi [[eretnekség]]üket. A [[tolerancia|toleráns]] döntés az V. Konstantin alatt tűzzel-vassal üldözött fanatikus képtisztelő [[szerzetes]]ség felháborodását váltotta ki, ekkor jelentkezett először a későbbi bizánci vallástörténetben oly fontos szerepet kapó zélóta–politikus ellentét. Az [[október 23.|október 23-ai]] záróülésen a két uralkodó közösen írta alá a képrombolást eretnekségként elítélő, a képtiszteletet [[
== Leszámolás a császárral ==
| |||