„Ludwig Renn” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
==Élete és munkássága==
 
Nemesi családban született a [[Szászország|szászországi]] Drezdában. [[I. Világháború]] nyugati frontján századparancsnokként és zászlóaljparancsnokként harcolt. A háború után a drezdai közbiztonsági rendőrség századosa volt. A Kapp-puccs idején megtagadta a forradalmi munkásokra irányuló lövetési parancsot, majd leszerelt a rendőrségtől. 1920 és 1923 között jogot, nemzetgazdaságtant, művészettörténetet, orosz filológiát tanult Göttingenben és Münchenben. Az 1923-as infláció idején műkereskedőként tevékenykedett Drezdában. 1925–26 során utazásokat tett Dél-Európában és Ázsiában. 1927-ben régészeti és Kelet-Ázsia történeti tanulmányokat végzett Bécsben. 1928-ban jelent meg első könyve ''Krieg'' (magyarul: Háború, Népszava, 1929.<ref>{{cite web
|url=http://epa.oszk.hu/00000/00022/00477/14714.htm
|title=Háború – Ludwig Renn regénye – Népszava kiadás
13. sor:
|accessdate=2012-07-23
|language=hu
}}</ref>) címmel, mely higgadt, tárgyilagos stílusú háborúellenes regényként nagy olvasottságot és hírnevet hozott számára. Ugyanebben az évben lépett be Németország Kommunista Pártjába (KPD). Tagja lett a Vörös Frontharcos Szövetségnek (Roten Frontkämpferbund) és a Proletárforradalmár Írók Szövetségének (Die Linkskurve) melynek tagja volt többek között [[Gábor Andor]], [[Johannes R. Becher]], [[Kurt Kläber]], [[Hans Marchwitza]] és [[Erich Weinert]]. 1930-ban megjelent ''Nachkrieg'' (''A háború után'') című műve, mely az előző folytatása.
 
[[File:Bundesarchiv Bild 183-84600-0001, Ivens und Hemingway bei Ludwig Renn, Chef der XI. Internationalen Brigaden.jpg|thumb|[[Joris Ivens]] (balról), [[Ernest Hemingway]] (középen) és Ludwig Renn egyenruhában a Spanyol polgárháborúban 1936-ban]]
A náci hatalomátvétel után, 1933. márciusában letartóztatták, majd 30 hónapos fegyházbüntetésre ítélték, de a börtönben enyhén bántak vele, mert azt remélték, hogy maguk oldalára tudják állítani. A Bautzen Fegyházból (Zuchthaus Bautzen) történt 1935-ös szabadulása után Svájcba szökött. A [[Spanyol polgárháború]] alatt, először a német emigránsokból álló Thälmann Zászlóalj parancsnokaként részt vett Madrid védelmében, majd 1936 novemberétől a XI. Nemzetközi Brigád vezérkari főnöke lett. A polgárháború bukása után Mexikóba emigrált, ahol többek között megírta önéletrajzi művét a császári Németország nemesi és katonatiszti életformájáról ''Adel im Untergang'' (1944)(magyarul: ''A nemesség alkonya'', 1960.) címmel.<ref>Világirodalmi Kisenciklopédia II. köt. Gondolat, 1978. 250. old.</ref>
[[File: Tombstone Ludwig Renn.jpg |thumb| Ludwig Renn sírja Berlinben (Zentralfriedhof Friedrichsfelde)]]
1947-ben az NDK-ban (DDR) telepedett le, ahol tagja lett a Német Szocialista Egységpártnak (Sozialistische Einheitspartei Deutschlands – SED). Tagja volt a Szovjet Megszállási Zóna 1. Néptanácsának. Mexikói élményei alapján született ''Trini'' (1954) (magyarul: ''Az indiánok vára'', 1956.) címen ifjúsági műve. Spanyolországi emlékei alapján megírta ''Der spanische Krieg'' (1955) (magyarul: ''A spanyol háború'', Európa Könyvkiadó, 1959.) című forrásértékű önéletrajzi esszéjét.
 
Nemcsak beszélt [[eszperantó nyelven]], hanem a munkás-eszperantisták mozgalmának tagjaként is aktívan tevékenykedett. 1969-tól Az NDK Kulturális Minisztériuma irodalmi munkássága elismeréseként számos magas kitüntetésben részesítette. 1975-ig a Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke volt. Renn homoszexuális volt, mexikói száműzetéséből a szintén drezdai Max Hungerrel (1901–1973) tért vissza. 1949-ben csatlakozott hozzájuk Hans Pierschel (1922–1994). 1979-ben Kelet-Berlinben halt meg. Földi maradványai élettársaival közös sírban vannak elhelyezve.