„Kubai forradalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
44. sor:
1957. mácrius 13-án egy másik forradalmi csoport, az antikommunista és leginkább diákokból álló Forradalmi Direktorátus (''Directorio Revolucionario'') megtámadta az elnöki palotát Havannában. A diákok célja Batista meggyilkolása és ezzel a rezsim megbuktatása volt, de csúfos kudarcot vallottak. A DR vezetője, Jose Antonio Echeverria a Batista-erőkkel vívott tűzharcban vesztette életét a rádióállomásnál, ahonnan Batista halálhírét akarták szétkürtölni. A túlélők között volt Dr. Humberto Castello, Rolando Cubela és Faure Chomon (akik később a Március 13. Mozgalom parancsnokai lettek a Las Villas tartományban található Escambray hegységben).
 
A támadást követően az [[Egyesült Államok]] gazdasági szankciókkal sújtotta a Batista-kormányt és visszahívta a havannai amerikai nagykövetet, ami tovább gyengítette a kormány pozícióját.<ref>{{cite book|title=Cuba and the United States|author=Louis A. Pérez}}</ref> Batista népszerűsége és támogatottsága is gyengülni kezdett, korábbi támogatói vagy beálltak a forradalmárok közé vagy pedig elhatárolták magukat a rezsimtől. A kormány szilárd támogatóinak számítottak azonban a helyi bűnözői csoportok, a maffia és az amerikai üzletemberek.<ref>English, T. J. (2008) Havana nocturne Nocturne: howHow the mobMob ownedOwned Cuba-- and thenThen lostLost itIt to the revolutionRevolution</ref>
[[File:Revolution Map of progress.jpg|left|380px|thumb| A kubai forradalmárokmforradalmárok útja, a ''Gramna'' jachttól a Sierra Maestra hegységben létrehozott bázison keresztül a végső támadásig 1958 decemberében.]]
A kormány egyre brutálisabb eszközökhöz folyamodott uralma fenntartása érdekében. Azonban a Sierra Maestra hegységben Fidel és társai, [[Frank País]], Ramos Latour, [[Huber Matos]] és mások, számos sikeres támadást vezettek a Batista-csapatok elszigetelt állásai ellen. Raúl és Che segített Fidelnek megszilárdítania politikai befolyását a felkelők által ellenőrzött területeket, nemritkán a feltételezett Batista-szimpatizánsok vagy Fidel riválisainak kivégzésével.<ref>{{cite web|url=http://www.independent.org/newsroom/article.asp?id=1535l|title = The Killing Machine: Che Guevara, from Communist Firebrand to Capitalist Brand|publisher = The Independent Institute|date=2005-07-11|accessdate= 2012-04-14|quote=Guevara meggyilkolt vagy felügyelte számos, a "nép ellenségének" kikiáltott személy, feltételezett ellenségek, vagy éppen rossz helyen rossz időben tartózkodó személyek kivégzését.}}</ref> Fidel erői mellett a rosszul felszerelt, irreguláris ''escopeteros'' csapatok zaklatták Batista erőit a hegység lábánál elterülő Oriente tartományban. Az ''escopeteros'' emellett közvetlenül is támogatták Castro főerőit, mivel biztosították az utánpótlási vonalait és felderítési információkat osztottak meg velük. A harcok eredményeként Castro irányítása alá tudta vonni a Sierra Maestra hegyvidéket.
 
55. sor:
 
==A forradalom utolsó fázisa: 1958 közepe - 1959. január 1. ==
{{quote|az ellenséges katona a kubai példában, amely jelenleg minket foglalkoztat, a diktátor partnere, ő az, aki megkapja az utolsó morzsákat abban a hosszú, nyerészkedésre épülő lácolatbanláncolatban, amelyik a [[Wall Street]]-en kezdődik és vele és véget. Hajlik arra, hogy megvédje kiváltságait, de csak olyan mértékben, amennyire ezek fontosak neki. A fizetése és a nyugdíja megér némi szenvedést és veszélyt, de az élete többet ér ennel. Amennyiben a kiváltságok fenntartásának ára a saját élete, akkor jobban jár, ha feladja azokat, vagyis visszavonul a gerrillaveszély elől.|Che Guevara, 1958<ref>Az idézet David Sandison: ''The Life & Times of Che Guevara'' című könyvéből származik (1996, Paragon, ISBN 0-7525-1776-7, 41. o.). Az idézetet [[Szerkesztő:Viktorhauk|Viktorhauk]] fordította.</ref>}}
 
1958. augusztus 21-én, a kormány számára kudarccal végződött ''Verano'' hadművelet után a forradalmárok támadásba mentek át. Az Oriente tartományban (nagyjából a mai Santiago de Cuba, Granma, Guantánamo és Holguín tartományok területén) Fidel Castro, Raúl Castro és Juan Almeida Bosque irányították az összehangolt támadásokat. A hegyekből leereszkedő, a kormánycsapatoktól zsákmányolt vagy Kubába csempészett fegyverekkel felszerelt lázadók számos kisebb csatát vívtak és nyertek meg, majd Castro vezetésével jelentős győzelmet arattak Guisa-nál. Ezt követően elfoglaltak számos települést, köztük Maffo, Contramaestre és Central Oriente városokat és fennhatóságuk alá vonták a Cauto síkságot.