„Codex Sinaiticus” változatai közötti eltérés

a
Nagyon nagy kötőjelek és ndash kódok cseréje kicsit nagy kötőjelre (gondolatjelre)
a (Nagyon nagy kötőjelek és ndash kódok cseréje kicsit nagy kötőjelre (gondolatjelre))
[[Fájl:Codex sinaticus.jpg|bélyegkép|jobbra|Részlet a Codex Sinaiticusból: Eszter könyvének 2. fejezete]]
 
A '''Codex Sinaiticus''', azaz [[Sínai-félsziget]]i kódex, egy Kr. u. [[4. század]]i nagybetűs [[Görög nyelv|görög]] nyelvű [[Biblia]]-kézirat. A kódex tartalmazza az [[Ószövetség]] nagy részét és az [[Újszövetség]]et hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: [[Barnabás levele]] és [[Hermasz]] „Pásztor" című munkájának egy része. A kódex az [[alexandria]]i szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a [[Codex Vaticanus]]. A kódex jelölése a szakirodalomban: '''א''' vagy '''S''', illetve '''01'''.<ref name = Aland>[[Kurt Aland|Kurt]] und Barbara Aland, ''Der Text des Neuen Testaments. Einführung in die wissenschaftlichen Ausgaben sowie in Theorie und Praxis der modernen Textkritik'', Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart 1981, SS. 117—118117–118. ISBN 3-438-06011-6.</ref>
 
346 1/2 fólióból ([[papirusz]]lapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6&nbsp;cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja ''scriptio continua'' (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.
Másodszor [[1853]]-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből ([[Mózes első könyve]]) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal [[1859]]-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor [[II. Sándor (orosz cár)|II. Sándor cár]] megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent [[Szeptuaginta]]-kiadást. A [[kolostor]] gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Szeptuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf [[1862]]-ben [[fakszimile]] nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az [[első világháború]] után a British Museum vásárolta meg [[1933]]-ban 100 000 fontért a kódexet a [[Szovjetunió]]tól.<ref>{{cite book | last = Metzger |first = Bruce M.| coauthors = Ehrman, Bart D. | title = The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration | edition = 4th | publisher = Oxford University Press | place = New York – Oxford | year = 2005 | pages = 64 | language = {{en}}}}</ref>
 
[[1975]]-ben egy falomlás során újabb töredékek kerültek elő a kódexből.<ref name="Skeat">Skeat, T. C. «The Last Chapter in the History of the Codex Sinaiticus», ''Novum Testamentum'' ''XLII'', 4, pp. 313—315313–315.</ref> [[2005]] tavaszán jelentette be a [[British Library]], hogy [[digitalizálás|digitalizálni]] kívánják a kódex lapjait. A munka a tervek szerint [[2010]]-ig tart majd.
 
== Lásd még ==
168 346

szerkesztés