„Ernst Ludwig Kirchner” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
1911-ben Drezdából [[Berlin]]be költöztek a Brücke csoport tagjai. Ettől kezdve Kirchner [[arckép]]- és utcai jeleneteket ábrázoló festményeiben a korabeli Berlin pezsgő, nagyvilági, elképesztő és mesterkélt életének csípős ízei érzékelhetők. Megtanulta a születő [[kubizmus]]tól a különböző térbeli nézőpontok összevonását, melynek eredményeképp megszilárdult vásznainak szerkezeti felépítése és dinamikusabb lett. Festményeinek elektromossággal telített levegőjében az utcai járókelők, köztük az utcalányok és dandyk is olyanok, mintha félig csukott, hatalmas legyezők lennének. Ezek a képek mintegy közlik a nézővel, hogy az emberek milyen kegyetlenül magányosak a modern nagyváros hideg és zsúfolt közegében.
A másik [[expresszionizmus|expresszionista]] egyesülés, a [[Der Blaue Reiter|Blauer Reiter]] csoport 1912-es második kiállítására a Brücke csoport számos tagját is meghívta, a meghívottak közt szerepelt Kirchner, [[Emil Nolde|Nolde]], [[Max Pechstein|Pechstein]], [[Erich Heckel|Heckel]] és [[Otto Mueller|Mueller]]. A Blauer Reiter kiállításán [[grafika|grafikákkal]] és [[akvarell]]ekkel lehetett szerepelni, de a Brücke csoportot ez nem zavarta, hiszen fő műfajuk a grafika és az akvarell volt. 1912-ben [[Erich Heckel]]lel együtt [[freskó|falfestmény]]eket készített [[Köln]]ben a Sonderbund nemzetközi kiállításának „kápolnája” számára, 1913-ban a Brücke csoport felbomlott. A [[Der Sturm|Sturm
[[File:Ernst Ludwig Kirchner Davos im Sommer.jpg|bélyegkép|jobbra|<center>Davos nyáron (1925)</center>]]
Rabul ejtették őt Svájc hegyekkel teli tájai, az ottani [[paraszt]]emberek kemény munkával töltött rendszeres életmódja. Úgy érzékelte, hogy a parasztemberek tökéletes harmóniában, azonos ritmusban élnek a természettel. Allegorikus [[kompozíció]]kban bontotta ki ezt a témát az [[1920-as évek]] közepétől, [[Pablo Picasso]]nál megfigyelt szimultán ábrázolási eszközök segítségével. A hegyi táj Kirchner nézőpontjából valóságos és [[szimbolizmus|szimbolikus]] táj is egyben, a látvány a művész átfogalmazásában titkos értelmet, magas rendű szellemi jelentést nyer. A völgyek mélyén meghúzódó falvak, a meredek lejtők, a hegygerincek és a csúcsok egyúttal szimbolikus helyek is, a szellemi felemelkedés útjai vagy pihenői.
| |||