Főmenü megnyitása

Módosítások

Hormisdas azonban túl messzire ment: rendelkezése alapján gyakorlatilag minden 484 után hivatalba lépett papot ki kellett volna átkozni. [[Szaloniki|Thesszaloniké]] püspöke tagadta meg elsőként a deklaráció aláírását, és mindenhonnan elégedetlenség hangjai hallatszottak. Justinus ekkor rugalmasabb valláspolitikába kezdett, természetesen továbbra is a Khalkédónban megszabott keretek között. A monofiziták üldözése is alábbhagyott Vitalianus 520-as halálát követően – ellenben az uralkodó nagyobb hangsúlyt helyezett az [[ariánizmus|ariánusok]] elleni küzdelemre.
 
A sors iróniájaként [[525]]-ben Hormisdas utódja, [[I. János pápa]] maga érkezett Konstantinápolyba, hogy közbenjárjon az üldözések mérsékléséért. Ezt nem jószántából tette: az Itália területét magában foglaló [[Keleti Gót Királyság]] vezetője, [[Nagy Theoderich]] azzal, hogy a [[katolikus]]ok üldözésével fenyegetőzött, szerette volna elérni az arianizmus, az osztrogótok zöme által követett vallás elfogadását. Bár Justinus melegen fogadta a pápát, aki az alkalmat megragadva megkoronázta, számottevően nem változtatott politikáján. Uralkodása vége felé, amikor már nagyon öreg és beteg volt, Justinus helyett Justinianus vette át a tényleges irányítást, és ismét szigorított az eretnekség elleni intézkedéseken.
 
=== A Keleti Gót Királyság ===