„Toktamis kán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kaukázus –> Kaukázus (hegység)
7. sor:
Toktamis az [[Arany Horda]] vezetését és a káni címet 1376-ban ragadja el erővel elődjétől, [[Timur Melik]] kántól. [[Timur Lenk]] [[kán (méltóság)|kán]] barátságára támaszkodva 1382-ben felperzselte a [[szuzdal]]i és a [[rjazany]]i hercegségeket, majd [[1387]]-ben [[Moszkva|Moszkvát]] égette fel. (Nikon krónikájában még hét elpusztított orosz városról ír.) Ezévben még elpártol Timurtól, s haddal ront rá [[Azerbajdzsán]]ban. Timur fia [[Mirza Miransah]] [[Derbent]]ig üldözi a [[kipcsak]]i hadakat. A békét kérő Toktamisnak Timur megbocsát, de függő helyzetbe kényszerül ezáltal, melyet nem sokáig tűr. Hadba szólítja a leigázott orosz fejedelmeket, és [[Jefdi Sereffeddin]] [[perzsa]] történetíró szerint "Toktamist segítették a különféle kaukázusi , kisebb hegyi népeken kívül a [[cserkeszek]], [[alánok]], a [[krími tatárok]], és a [[kumai magyarok]] is." Ezt a sereget kerítette be Timur és másodszülött fia [[Ozmán sejk]] a [[Jaxartész]]([[Sihun]]) folyónál, s szét is verte. [[1390]]-ben már Timur támadja Toktamist. Seregével [[Hudzsand|Hodzsenten]] át [[Szamarkand]]ba vonul, ahol megbetegszik. Felgyógyulása után Toktamis követeit már [[Taskent]]től északra fogadja táborában. A követek "…egy sunkárt/zongort, ez a legnemesebb fajtából való sólyom és kilenc különösen gyors paripát …" adtak át uruk nevében, de nem értek célt vele. [[1391]] májusának elején már a [[Dzsilandzsik]] partjára érkeztek a timuri csapatok, ahol élelmiszerkészleteiket feltöltötték, s indultak tovább a [[Tobol]] vidékre. Toktamis seregével a [[Bjelaja]] partján ütköztek meg, s egészen [[Káma]] torkolatáig űzték maguk előtt. Június 18-án Toktamis elsöprő vereséget szenvedett. Timur engedte ekkor lélegzethez jutni, mert [[Perzsa Birodalom|Perzsia]] és [[Grúzia]] ellen fordult.
 
1395. február 18-án adott parancsot Timur a [[Szamarra]] mellett gyülekező seregnek a kétfrontos támadásra. Az egyik seregtest a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázuson]]on átkelve biztosította a [[Derbent]] felé kerülő fősereget. Az újra egyesült seregek a [[Kalka]] torkolatánál meglepték Toktamis szekértáborát, melyet április 15-én hajnalban támadtak meg. A szekérvárat felégetve a menekülő sereget keletre űzve először végigsöpörtek [[Magyar/Mazsar|Magyar]] (ma: [[Bugyonnovszk]]) környékén, majd Szamarától északra visszafordult a [[Dnyeper]] partjáig.[[Barkjarok]], Toktamis fővezére bevette magát Moszkvába. Timur kezére kerültek Barkjarok felesége és gyermekei, akiket beengedett Moszkvába, majd augusztus 26-án visszafordult hadaival.
 
Az 1395-96-ra forduló telet Timur a kumai magyarok földjén tervezte tölteni. [[Omár Tabán]] nevű alvezére azonban [[Mahmudi]], magyari [[népbíró]]([[kalanter]]) tudósításai alapján olyan értesítést hagyott hátra számára a város magyar lakosságának magatartására vonatkozóan, hogy parancsot adott [[1396]] január elején a város földig rombolására. Ezután Timur a hasig érő hóban [[Asztrahány]] ellen vonult.Ennek bevétele után a kipcsaki kánok fővárosa, [[Szeráj]] ellen indult.Ezt követően bosszút állt a Toktamist segítő kisebb-nagyobb népeken. Toktamis közben [[Vitov]] litván fejedelemnél keresett menedéket. A háborúskodás még tizenkét évig tartott, míg [[1407]]-ben Toktamist el nem érte végzete: országából kiűzve harcmezőn fejezte be hányatott életét.