„Camille Desmoulins” változatai közötti eltérés

kékít.
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(→‎Élete: commonskat)
(kékít.)
[[Fájl:Camille Desmoulins-1.jpg|bélyeg|jobb|Camille Desmoulins]]
'''Camille Desmoulins''' (''ejtsd: kamil démulen'' [[1760]]. [[március 2.]] - [[1794]]. [[április 5.]]) ügyvéd, újságíró, a [[francia forradalom|Nagy francia forradalom]] egyik kimagasló alakja volt.
 
== Élete ==
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket.
 
Lapjában a ''Révolutions de France et du Brabant''-ben a rousseau-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt [[Georges Jacques Danton]]nak és [[Maximilien de Robespierre]]-nek is. Harcostársa volt [[Jean-Paul Marat|Marat]]-nak is, akivel [[Jacques Pierre Brissot|Brissot]] és [[Georges Jacques Danton|Danton]] mellett a Cordeliers-klubot alapították.
 
[[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos király]] 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers- klubok tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a Mars-mezőn emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a Mars-mezei sortűz.
1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a Monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában.
 
1792 szeptemberében tagja lett a [[Nemzeti Konvent|Konventnek]] mint a [[Hegypárt]] tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A Gironde és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a ''Vieux cordelier''-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a hébertistákat sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra.
 
{{Commonskat|Camille Desmoulins}}