„Igor Mihajlovics Gyjakonov” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
'''Igor Mihajlovics Gyjakonov''' (И́горь Миха́йлович Дья́конов, [[Szentpétervár]], [[1915]]. [[január 12.]]<ref>Az akkori orosz időszámítás szerint 1914. december 30.</ref> – Szentpétervár, [[1999]]. [[május 2.]]) [[oroszok|orosz]] [[történettudomány|történész]], az [[ókor]]i [[kaukázusi nyelvcsalád|kaukázusi nyelvek]] kutatója, és az [[ókori Kelet]] írásos emlékeinek fordítója. Angol nyelvű munkáiban '''Diakonov''' vagy '''Diakonoff''' átírást használt.
 
[[Norvégia|Norvégiában]] nevelkedett. Apja, Mihail Alekszejevics Gyjakonov a [[Szovjetunió]] [[oslo|oslói]] kereskedelmi képviseletében dolgozott. Anyja orvos volt, de általában csak a háztartást vezette. Bátyja, [[Mihail Mihajlovics Gyjakonov]] ([[1907]]–[[1954]]) szintén kiváló régész és történész volt. [[1938]]-ban szerezte diplomáját a Leningrádi Egyetemen, és ugyanebben az évben az [[Ermitázs]] munkatársa lett [[Leningrád]]ban, az ókori keleti részlegen. [[Leningrád ostroma]] idején nem dolgozhatott, [[1944]]-ben a szovjet hadsereg kapitányakéntszázadosaként tért vissza Norvégiába, így csak [[1949]]-ben jelent meg az első átfogó tanulmánya [[Asszíria|Asszíriáról]]. A közbeeső időben a Leningrádi Egyetemen [[sumerek|sumer]] és [[akkádok|akkád]] történelmet és nyelvet tanult.
 
[[1953]]-tól a [[Szovjet Tudományos Akadémia]] tagja. [[1955]]-ben már elismert keletszakértő volt, a Szovjet Tudományos Akadémia 1955-ös nagy Világtörténetében sok fejezetet írt, többek közt [[Urartu]] teljes története az ő munkája. [[1956]]-ban [[Méd Birodalom|Médiáról]] írt nagy monográfiát. [[1959]]-től az Ermitázs ékírásos agyagtábla-gyűjteményének kurátora volt. Később [[Szergej Anatoljevics SztarosztinSztarosztyin]] nyelvészcsoportjába került, ahol a [[kaukázusi nyelvcsalád|kaukázusi]], [[afroázsiai nyelvcsalád|afroázsiai]] és [[hurro-urartui nyelvcsalád|hurro-urartui]] nyelvekkel foglalkozott.
 
Gyjakonov rengeteget publikált, élete utolsó pillanataiig dolgozott. A Cambridge University Pressnél 1999-ben jelent meg utolsó munkája; ''The Paths of History'' címmel. A [[Brit Tudományos Akadémia]] tagja, [[Royal Asiatic Society]] tiszteletbeli tagjává választotta, a [[Chicagói Egyetem]] tiszteletbeli doktora.