„Tomassich Miklós” változatai közötti eltérés

a
Ettől kezdve Tomassich még kevésbé foglalkozott a politikával, de annál több időt szentelt korszakalkotó művének, „A horvát közjog alapelvei”-nek írására (Fundamenta Juris Publici Kroatici, Zágráb, 1906). E művében kimutatja Tomassich az államférfi és történetíró nagy készültségével és híres nagyelméjűségével, hogy Horvátország törvényei alapján államjogainak teljes épségben tartása mellett 102 évben Kálmán királyt szabadon választotta meg királlyá és ekként Magyarországgal perszonálunióba lépett. Megdönthetetlenül kimutatja továbbá, hogy Kálmán király nem foglalta el Horvátországot, amint ezt a magyar történészek vallják, hanem, hogy megkötött szerződés alapján ült bele a királyi székbe.
 
E művének megjelenése nemcsak Horvátországban, hanem külföldön is feltűnést keltett, s Tomassichnak történetírói hírnevet biztosított. Tomassich a horvát és német nyelven kívül magyarul, angolul, franciául, olaszul, új- és ógörögül, latinul, csehül, valamint más szláv nyelveken is beszélt. Amennyire ismeretes előttünk Tomassich a török és arab nyelvek tanulásával is foglalkozott s annyira haladt e tanulmányokban, hogy török és arab krónikások műveit olvasta. 1910. február 5-én, immáron ismét Khuen-Héderváry Károly kormányában Horvát-Szlavón- és Dalmátországok bánjává nevezték ki. Ekkor kapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot, s két évig 1912. január 19-ig volt hivatalban. 1910. március 21-től 1912. február 1-jéig és 1914. február 19-ig felsőházi tag volt. A kormány lemondása után a [[Samobor]] melletti [[Vrbovec samoborskiSamoborski|Vrbovec]]ben, később az [[Ozalj]] melletti Trescserovacban (Trešćerovac) folytatott gazdálkodást, ahol nagyobb terjedelmű birtokot vásárolt. Itt is hunyt el.
 
== Külső hivatkozások ==