„Heraldika” változatai közötti eltérés

A címer három fő alkotórésze tehát: 1. a pajzs, 2. a szín (borítás), és 3. a címerábrák.

 

 

 

A [[címerhatározó]] klasszifikációs rendszere a címerképeket hat csoportba osztja: 1. ''emberek'', 2. ''tárgyak'', 3. ''állatok'', 4. ''természeti tárgyak és jelenségek'', 5. ''növények'', 6. ''egyéb címerképek''.

A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek lehetnek [[levágott]]ak, ha a vágóvonal egyenes és [[letépett]]ek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet [[növekvő]], ha csak 1/3-a látható, [[előtűnő]], ha félig és [[előtörő]], ha a kétharmada látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, [[árnyék]]nak nevezzük.

 

 

A heraldikában rendkívül gyakori az oroszlán és a sas, melyek sokszor további [[megkülönböztető jegyek]]kel is rendelkeznek mint pl. [[lépő]], [[ülő]], [[ugró]], [[ágaskodó]], [[visszanéző]], stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a [[címerleírás]]ban fegyverzetnek nevezzük. Így pl. beszélhetünk arannyal [[fegyverzett]] vörös oroszlánról.

A természeti tárgyak közül a magyar heraldikában nagyon gyakori a (hatágú) csillag és a félhold, valamint viszonylag gyakori a nap is.

 

A fekete-fehér ábrákon a színeket általában [[vonalkázás]]sal jelölik.

 

 

A pajzsmező ornamentális vagy geometriai vonalakkal történő díszítése a [[damaszkolás]]. Ritka színezési mód az ''[[árnyék]]'', amikor a csak a címerábra körvonalai látszanak, s ezen az [[Alap (heraldika)|alap]] színei áttetszenek.