„Nemzeti Konvent” változatai közötti eltérés

'''Nemzeti Konvent''' (röviden: ''Konvent'') nevet kapta a [[francia forradalom|nagy francia forradalom]] idején az alkotmányos monarchia [[1792]]. [[szeptember 20.|szeptember 20-i]] megdöntését követő alkotmányozó, majd törvényhozó [[Parlament|nemzetgyűlés]]. [[1795]]. [[október 26.|október 26-án]] oszlatták fel.

 

 

A választásokra szeptemberben került sor, eléggé zaklatott körülmények között, mivel a börtönökben mészárlások folytak (csak [[Párizs]]ban mintegy 1000-1400 főt végeztek ki kellően meg nem alapozott, sommás ítéletek alapján). A részvételi arány igen alacsony volt, alig haladta meg a 10%-ot. Mivel sokan nem mertek szavazni, az aktív, de radikális hangadók uralták el a közéletet. A szavazás két fázisban zajlott: általános szavazással választották meg a legalább 21 éves elektorokat, akik választói testületet alkottak, mely újabb szavazás keretében, relatív többséggel döntött a képviselői lista minden egyes helyéről (képviselő csak 25 év feletti személy lehetett).

A kezdeti 749 főbe nincs beleszámolva a tengerentúli területek és gyarmatok 33 küldöttje, akik közül csak néhányan érkeztek meg. Később, amikor újabb tartományokat csatoltak Franciaországhoz, a Konvent kiegészült e területek képviselőivel is.

 

A Nemzeti Konvent története három időszakra osztható:

* '''Girondi Konvent''' – [[1792]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-étől]] [[1793]]. [[május 31.|május 31-éig]]

 

Az első időszak során a Konvent:

* megdöntötte a monarchiát (1792. augusztus 10.),

Politikai téren nagyon gyorsan konfrontálódott nemcsak a hegypártiak között túlsúlyban lévő jakobinus forradalmárok ellenséges magatartásával, de a párizsi helyhatósággal, majd a „mocsár” egyes tagjaival is, akik 1792 telén már nagy számban a hegypártiak oldalán álltak. Egyre többször vádolták a girondistákat megalkuvással, túlzott mérséklettel (ellenezték például a király kivégzését), sőt egyértelmű árulással ([[Charles-François Dumouriez|Dumouriez tábornok]], a [[valmy-i csata|valmy-i győztes]] 1793 áprilisában átállt az ellenséghez). 1792 szeptemberétől egyre nagyobb nyomás nehezedett a Konventre. Az ország 83 megyéjéből 60-ban lázadás volt. A girondisták szerették volna megvédeni a forradalmat, de elutasították a szabadságjogok korlátozását és a forradalmi [[terror]]t. Ez a magatartás bénultsághoz vezetett. Ráadásul az addig túlreprezentált Párizs városának képviseleti részarányát is 1/83-ra kívánták csökkenteni, ami növelte a féktelen jakobinus sajtó által tüzelt elégedetlenséget. A szándék végül is végzetesnek bizonyult: [[1793]]. [[június 2.|június 2-án]] a Nemzeti Gárda ágyúkkal vette körbe a Konventet, és elűzte a girondista képviselők nagy részét.

 

Válaszként a külső fenyegetésre, valamint az ellenforradalmi és girondista megmozdulásokra, a Hegypárti Konvent

* [[1793]]. [[június 24.|június 24-én]] megalkotta a közvetlen demokráciának széles teret engedő új alkotmányt,

Politikai téren a Hegypárti Konvent erősen a „mocsár” befolyása alatt volt, mely következetlenül egyszer a haza védelmét hangsúlyozta, máskor az ország egyidejű gazdasági, politikai és szociális átalakítását követelte. Valójában csak a [[diktatúra]] és a [[terror]] vált teljessé. Minthogy általános lett a társadalom megtisztulásának (megtisztításának) igénye, és a belső összeesküvéstől való félelem, mindenütt gyanús személyek után kutattak. A terror fokozódása, valamint az erősen diktált, központosított gazdasági intézkedések, melyek szöges ellentétben álltak a képviselők döntő többségének liberalizmusával, oda vezettek, hogy a ''II. esztendő Hőség hava 9-én'' a Konvent ''[[thermidor]]i összeesküvői'' vád alá helyezték [[Maximilien de Robespierre|Robespierre-t]] és a Közjóléti Bizottság tagjait, s másnap ([[1794]]. [[július 28.]]) több mint száz jakobinust ítéltek halálra és végeztek ki.

 

Robespierre eltávolítása lehetővé tette a ''thermidoriaknak'', hogy ellenlépéseket tegyenek a sans-culotte-ok és a jakobinusok ellen. Részben veszélyeztetve saját baloldali embereitől, szembe kellett nézniük a királypárti összeesküvőkkel, akik egy emigrációban szervezett hadsereggel szálltak partra [[1795]]. [[július 15.|július 15-én]] [[Quiberon|Quiberon-ban]].

 

A Thermidori Konvent IV. esztendő Köd hava 4-én [[1795]]. [[október 26.|október 26-án]] adta át a helyét a [[francia direktórium|Direktóriumnak]].

 

A Nemzeti Konvent volt a francia történelem első általános választásokkal létrehozott – egyben az első köztársasági – nemzetgyűlése. Állandó ellenőrzést gyakorolt a végrehajtó hatalom felett, szociális, politikai és katonai értelemben pedig kivételes megújuló képességről tett tanúbizonyságot. A megyékhez, vagy a hadsereghez küldött biztosok munkája lehetővé tette az ország védelmi képességének egységes elvek szerint történő megteremtését. Sikerült elkerülnie a súlyos polgárháborút és az ország megszállását. Noha egyes történészek és politikusok ma is vitatják a terrornak, XVI. Lajos perbefogásának, vagy a vendée-i háborúnak szükségességét, a Konvent képes volt megmenteni az [[1789]]. évi forradalom vívmányait, és egész Európába exportálni a forradalmi eszméket.

 

Kiemelkedő volt a felvilágosító, tudományos szerepe is, múzeumokat hozott létre ([[Louvre]], Természettudományi Múzeum), új típusú [[francia forradalmi naptár|naptárt]] alkotott, és bevezette a [[méter|metrikus]] mértékegység rendszert.

 

* Dominique et Michèle Frémy: QUID 1991 (Édition belge – 641-646. o.)

* [http://fr.encarta.msn.com/ MSN – Encarta]

[[hr:Narodni konvent]]

[[id:Konvensi Nasional]]

[[it:Convenzione nazionale]]

[[ja:国民公会]]