„Palkó Attila” változatai közötti eltérés

Középiskolai tanulmányait [[Nagyenyed]]en és [[Marosvásárhely]]t végezte, a [[Bolyai Tudományegyetem]]en történelem szakos tanári diplomát szerzett (1949). Pedagógiai pályáját ugyanitt tanársegédként kezdte, majd egyetemi adjunktus (1951-581951–58). Közben történelmi tanulmányokat folytat a [[moszkva]]i [[Moszkvai Állami Egyetem|Lomonoszov Egyetemen]] (1954-571954–57). A kolozsvári [[Apáczai Csere János Elméleti Líceum|11. (később 3.) számú líceum]] tanára nyugalomba vonulásáig (1959-851959–85). Nyugdíjasként is óraadó tanár a [[Református kollégium (Kolozsvár)|Református Kollégiumban]] 1990 ótaután; az ''Erdélyi Gyopár'' szerkesztőbizottságának tagja (1993-941993–94).

Első könyvében a [[világítás]] történetét tekintette át, majd mint régész, ásatási eredményeiről az ''Acta Arheologica'' (1959), ''Apulum'' (1963), ''Studii și Cercetări de Istorie Veche'' (1972) hasábjain számolt be. [[Kurt Horedt]] munkatársa a [[Hallstatti kultúra|Hallstatt-kor]]i lelőhelyek felkutatásánál [[VajdaszentivánVajdaszentivány]]on (1965), s Nicolae Vassával együtt folytatott ásatásokat a [[Körös-kultúra]] [[Újkőkorszak|neolit]] kori lelőhelyén [[Kisbács]] mellett, a [[Bácsi-torok]]ban (1968-69). Iskolájában bevezette a történelemoktatásba a gyakorlati régészetet: évente ismétlődő diáktáborozás keretében tárta fel [[Magyarléta|Léta]] várát, s mind régészeti, mind pedagógiai tapasztalatait ''A régészeti táborozás kockázatairól'' című alatt a ''[[Korunk]]ban'' dolgozta fel (1976/3). Az ásatások alkalmából talált középkori hamispénzverő műhelyről [[Gyulai Pál (történész)|Gyulai Pál]]lal és [[Pap Ferenc (történész)|Pap Ferenc]]cel együtt számolt be az Acta Musei Napocensis hasábjain (1983).