„Weinträger Adolf” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
Felvidéken, Diószegen született 1927. június 18-án. Édesapja Weinträger Szilveszter, édesanyja Balogh Vincencia; Adolf a házaspár egyetlen gyermeke volt. Apja cipész, anyja a háztartás vezetése mellett konzervgyári idénymunkás volt. A diószegi elemi iskola hat osztályának elvégzése után különbözeti vizsgával a 8 km-re lévő [[Galánta]] polgári iskolájába került. Ezután a lévai tanítóképzőbe jelentkezett 1942-ben. A [[II. világháború]] során 1944-ben katonai szolgálatra kötelezték, melynek során Budapesten egy légitámadásnál megsebesült. A debreceni honvéd kórházban gyógykezelték, ahol lehetővé tették számára, hogy mint járóbeteg, a [[Debreceni Református Tanítóképző Intézet]]ben folytathassa tanulmányait. 1947. június 27-én megkapta néptanítói oklevelét.
 
Ugyanebben az évben, 1947 áprilisában a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében szüleit az akkor [[Bács-Bodrog megye]]i Vaskútra[[Vaskút]]ra telepítették, ahol apja a későbbiekben a helyi KTSz cipész műhelyében, anyja a helyi TSz-ben talált megélhetést. Fiuk is Vaskútra költözött, ahol a KTSz-ben adminisztrátori, majd könyvelői munkát végzett. Az 1952/53-as tanévtől tanítói kinevezést kapott Vaskúton. Ugyanebben az évben feleségül vette Arnold Ilonát, akitől két gyermeke született. Az idősebb, Adolf országosan jegyzett építészmérnök, húga Éva rajz-földrajz szakos tanár lett.
 
Gyermekkorától ismertmegmutatkozó rajztehetsége folytán Vaskútra költözése után azonnal jelentkezett a 7 km-re lévő [[Baja]] városában működő [[Rudnay Gyula]] képzőművészeti szabadiskolába. Hiába jelentkezett 1948-ban a budapesti [[Képzőművészeti Főiskola|Képzőművészeti Főiskolába]], anyagi okok miatt ott nem tudta tanulmányait folytatni. Bajai mesterei, Rudnay Gyula és tanársegédei – [[P. Bak János]], [[B. Mikli Ferenc]] és [[Kun István]] festőművészek – is megfelelő alapot nyújtottak tehetsége kibontakozásához. Első kiállítására 1949-ben a budapesti [[Világifjúsági Találkozó|VIT]] képzőművészeti tárlatán került sor, majd Kecskeméten megyei kiállításokon szerepelt.
 
Közben szakmai téren is előre lépett: 1953-ban levelező hallgatóként a [[Szegedi Pedagógiai Főiskola]] rajz szakára ment, ahol 1956-ban kitüntetéses oklevéllel tett államvizsgát. Kilenc évvel később felvételizett a [[Képzőművészeti Főiskola]] Rendkívüli Rajztanárképző Tagozatára, ahol 1968. január 24-én védte meg diplomáját, középiskolai rajztanári oklevelet szerezve.
Felvették 1953-ban levelező hallgatónak Szegedre, a Pedagógiai Főiskola rajz szakára.
 
A Vaskúti Általános Iskolában a rajz tanításán túl szakkörben is foglalkozott a tehetséges tanítványokkal, akik számos bel- és külföldi kiállításon – Finnországtól Olaszországig, Indiától Kanadáig – szerepeltek, és oklevelekkel, díjakkal bizonyították oktatójuk szakmai rátermettségét.
 
Az 1969/70-es tanévtől kezdve Baján tanított a Központi Általános Iskolában 1973-ig, miközben városi-járási, később megyei rajz szakfelügyelő is volt. Mivel 1971-ben Bajára költözött saját műtermes családi házába, nem volt akadálya annak, hogy 1973-ban elnyerje a [[bajai Tanítóképző Intézet]] (később főiskola) tanári állását, amelyet 1987. szeptember 1-jei nyugdíjazásáig töltött be. 1987. december 16-án rövid betegség után váratlanul elhunyt; december 22-én temették el Baján a köztemetőben.
 
==Forrás ==