„Brentán Károly” változatai közötti eltérés

a
apró helyesírási javítás
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Rio Negro –> Rio Negro (Amazonas))
a (apró helyesírási javítás)
Munkája elismeréséül [[1742]]-ben a quitoi terület provinciálisává jelölték, majd [[1744]]-ben meg is érkezett kinevezése. Ez után ő irányította a jezsuiták működését az egész provinciában, amely a mai Ecuador területén kívül magába foglalta Kolumbia déli és Peru északi részét.<ref name = "Bödök"/><ref>Szabó szerint Venezuela és Panama is a quitoi provincia része volt.</ref> Négyéves megbízatása leteltével rendtársai [[1747]]-ben prokurátornak [[Róma|Rómába]] küldték,<ref name = "Lacza"/> hogy ott képviselje a tartományt. Hosszú, viszontagságos út után [[1751]]-ben érkezett meg a [[Vatikán]]ba.
 
A hittérítés mellett figyelmet fordított a benszülöttbennszülött népek világi oktatására is. [[Földművelés]]re tanította őket, és provinciálisként ő küldte ki a tiroli eredetű Zephrys atyát a jameo és omagua indiánok közé, hogy őket zenére tanítsa.<ref name = "Lacza"/> Szabó László szerint ezek a népek korábban nem ismerték a zenét, csak a hittérítők korában alakult ki népzenéjük.<ref name = "Szabó"/>
 
==Utazásai==
Már térítő tevékenysége alatt is számos feljegyzést és rajzot készített a felső [[Amazonas-medence]] állat- és növényvilágáról, [[térkép]]eket rajzolt, tőle származik a Marañon és az [[Ucayali]] összefolyásának első részletes leírása is. Valószínűleg ő volt az első európai, aki felfedezőutakat tett az [[Nanay]] és az [[Itatay]] folyók mentén.<ref name = "Lacza"/>
 
[[1743]]-ban Brentán két fiatal jezsuita társaságában a szokásos tengeri út helyett szárazföldön indult el Panamába. Az Andok keleti oldala mentén, [[őserdő]]kön és [[mocsár|mocsarakon]] át vezetett az út, melynek során nem csak a területen honos [[Macskafélék|nagymacskák]], [[kígyó]]k és [[pókok]] jelentettek veszélyt az utazókra, hanem a harcias indián törzsek. Ezek ugyanis (csakúgy, mint a Brentán korábbi hittérítő munkája során megismert népek) [[kannibalizmus|kannibálok]] voltak, és nehezen megközelíthető élőhelyük mindaddig elzárta őket az európai felfedezők elől. Az expedíció nehezebbik része a kolumbiai [[Popayán]]t elhagyva kezdődött, a résztvevők előbb az [[Atrato]] folyó ereszkedtek le, majd bevették magukat az őserdőbe. Bretán beszámolóiból kiderül, hogy több hónapos, kimerítő küldelemküzdelem után jutottak el [[Panamaváros]]ba, ahol találkozott Dioniso de Alcado y Herrera királyi megbízottal, majd hajóval tért vissza [[Guayaquil]] kikötőjén keresztül Quitoba.<ref name = "Lacza"/>
 
Másik különösen jelentős útjára [[1748]]-ben indult el egy spanyol hittérítő, Nicolás de la Torre társaságában. Quitoból Rómába rendelték, ő azonban a szokásos út helyett úgy döntött, az Amazonas mentén jut el a [[Portugál Birodalom|portugál]] [[Belém (Pará)|Grão Pará]]ig ( a mai [[Belém (Pará)|Belém]]), és csak ott száll tengerre. Ebben Lacza Tihamér szerint az motiválhatta, hogy az Amazonas vidékéről készült térképe hiányos volt, a folyam középső folyásáról (a [[Rio Napo]] és a [[Rio Negro (Amazonas)|Rio Negro]] torkolata között) kevés információval rendelkezett. Csónakon ereszkedett le útitársával a gyors folyású Rio Napon, majd az Amazonas zuhatagos szakaszán túljutva portugál területre érkeztek. Az Amazonas-medencében a portugálok és a spanyolok közötti viszony korántsem volt felhőtlen, [[Pombal márki]] rendelete értelmében a jezsuita misszionáriusok is nem kívánatos személyeknek számítottak. Ennek megfelelően igyekeztek észrevétlenek maradni, a Rio Negro torkolatánál fekvő [[Manaus]]t még sikerült is elkerülniük, [[Óbidos]] mellett azonban feltartóztatták őket a portugál hatóságok. Hosszabb időre letartóztatták őket, és míg kérvényükkel a [[kormányzó]]hoz fordultak, a környéken [[Feketehimlő|himlőjárvány]] ütötte fel a fejét, és félő volt, hogy őket vádolják meg a betegség elterjesztésével. Egyik éjjel sikerült elszökniük, és egészen [[Gurupá]] városáig jutottak, ahol ismét elkapták őket, azonban innen már tovább engedték őket a tengerpartra. Grão Pará kikötőjében hajóra szálltak, és 1751-ben Brentán megérkezett Itáliába.<ref name = "Lacza"/>