„Jaltai konferencia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: su:Konferénsi Yalta |
|||
7. sor:
Mindhárom vezető arra törekedett, hogy napirendre tűzzék a háború utáni Németország kormányzásának kérdését. Churchill magatartása jelentősen különbözött Rooseveltétől, mivel az előbbi Sztálint egy aljas rendszer élén álló ördögi tirannusnak tartotta.<ref name="miscamble51">{{Harvnb|Miscamble|2007|p=51}}</ref> 1942-ben William Christian Bullitt moszkvai amerikai nagykövetnek arra a prófétai jövendölésére, hogy a "vörös amőba ráfolyik Európára" Roosevelt így válaszolt a nagykövetnek összegezve Sztálinnal való kapcsolatának alapelvét a háború folyamán:<ref name="miscamble52">{{Harvnb|Miscamble|2007|p=52}}</ref>{{cquote|Én úgy érzem, hogy Sztálin nem ilyen ember. ... és azt hiszem, hogy ha mindent megadok neki, amit csak tudok és semmit nem kérek érte cserébe, ''noblesse oblige'', nem fog elfoglalni semmit és együtt fog működni velem egy demokratikus és békés világért.|4=[[Franklin D. Roosevelt]], 1943}}
A keleti front vonala 1943 decemberében még a Szovjetunió területén húzódott, de 1944 augusztusára a szovjet hadsereg Lengyelországban és Romániában harcolt és következetesen nyomult nyugat felé.<ref>Traktuyev, Michael Ivanovich, ''The Red Army's Drive into Poland'' in ''Purnell's History of the Second World War'', editor Sir Basil Liddell Hart, Hatfield, UK, 1981, vol.18, pp.1920–1929</ref> A konferencia idejére a Vörös hadsereg Zsukov marsall vezetésével már 65 km-re megközelítette Berlint. Sztálin pozíciója olyan erős volt, hogy úgy érezte, ő diktálhatja a feltételeket. Az James F. Byrnes, az amerikai delegáció tagja majd később külügyminiszter (Secretary of State) így jellemezte a helyzetet: "nem az volt a kérdés, hogy mit akar a nyugat megengedni az oroszoknak, hanem az, hogy mit engednek meg nekünk az oroszok."<ref name="black61">{{Harvnb|Black|English|Helmreich|McAdams|2000|p=61}}</ref> Sőt, Roosevelt remélte, hogy Sztálin kötelezettséget vállal, hogy részt vesz az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-ben.
Sztálin elutasította Roosevelt javaslatát, hogy a konferenciát a Földközi-tenger térségében tartsák meg azzal érvelve, hogy orvosai eltiltották a hosszú utazástól.<ref>Stephen C. Schlesinger, ''Act of Creation: The Founding of the United Nations'', (Boulder: Westview Press, 2003). ISBN 0813333245</ref> Helyette felajánlotta, hogy találkozzanak a Krím-félszigeten Jalta fekete-tengeri üdülőhelyen. Mindegyik vezető javasolt napirendi témákat a konferenciára: Roosevelt szovjet támogatást kért az Egyesült Államok csendes-óceáni háborújához a japánok ellen, különösképpen Japán megszállásához. Churchill forszírozta a szabad választások és demokratikus kormányok létrehozását Kelet- és Közép-Európában (különösen Lengyelországban). Sztálin ugyanerre a területre szovjet politikai befolyást követelt különös tekintettel a Szovjetunió nemzetbiztonságának stratégiai szempontjaira.
| |||