„Divald Adolf” változatai közötti eltérés

Apja kincstári erdőmester volt. Középiskoláit szülővárosában, [[Selmecbánya|Selmecbányán]] fejezte be. 1846-ban iratkozott be a selmecbányai [[Nyugat-magyarországi Egyetem|bányászati és erdészeti akadémiára]], de tanulmányait az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as szabadságharc]] miatt megszakította. 1848 szeptemberében [[Pest (történelmi település)|Pest]]en beállt egy tizenkét fontos [[üteg]]be tüzérnek, s előbb a [[fel-dunai honvéd hadtest|fel-dunai]], majd a [[II. honvéd hadtest]]ben szolgált. 1849 áprilisában áthelyezték a lengyel [[Teofil Łapiński]] parancsnokolta üteghez, és a szabadságharc végéig harcolt tüzér hadnagyként. Ezt követően visszatért Selmecbányára, és 1850-ben befejezte erdészeti tanulmányait. 1851-ben a hercegi [[Szász–Coburg–Gothai-ház|Coburg család]] [[muraszombat]]i uradalmában lett segéderdész, de hamarosan állami szolgálatba lépett. 1862-ben a [[zsarnóca]]i állami erdőhivatal erdőmesterévé nevezték ki. Az 1860-as évek közepén azonban már a grófi Eltz család [[vukovár]]i uradalmában tevékenykedett erdőmesterként (egyes források szerint ugyanebben az időszakban a [[stájerország]]i [[Eisenerz]]ben is szolgált erdészként). 1867-ben ismét állami szolgálatba lépett, s előbb pénzügy-minisztériumi osztálytanácsosi, majd tanácsosi rangban a kincstári erdőigazgatás ügyeit irányította 1872-ig. 1870-ben magyar nemességet kapott, a ''berencsi'' nemesi előnevet 1883-ban vette fel. 1872-től egy éven át a [[szlavónia]]i állami erdők értékesítésére alakult részvénytársaság igazgatója volt. A feladat elvégzését követően, 1873-tól a herceg [[Esterházy család]] [[kismarton]]i uradalmának erdőtanácsosaként, majd igazgatójaként tevékenykedett. Megromlott egészségi állapota miatt 1889-ben nyugdíjba vonult, s [[Pozsony]]ba költözött. [[Szombathely]]en élő leányánál tett látogatása közben érte a halál, Pozsonyban temették el.