„Szlovák nemzeti felkelés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
| támadó = {{Harmadik Birodalom}}<br />[[Fájl:Flag of First Slovak Republic 1939-1945.svg|border|24px]] [[első szlovák köztársaság]]<br />[[Fájl:Flag of the Hlinka Guard and the Hlinka Youth.png|24px]] [[Hlinka-gárda]]
| védekező = {{zászló|Csehszlovákia}} [[Első Csehszlovák Hadsereg]]
| parancsnok1 = {{zászló|náci}} [[Gottlob Berger]]<br />{{zászló|náci}} [[Hermann Höfle (SS tábornok)|Hermann Höfle]]<br />[[Fájl:Flag of First Slovak Republic 1939-1945.svg|border|24px]] [[Augustín Malár]]<br />[[Fájl:Flag of the Hlinka Guard and the Hlinka Youth.png|24px]] [[Alexander Mach]]<br />[[Fájl:Flag of the Hlinka Guard and the Hlinka Youth.png|24px]] [[Otomar Kubala]]
| parancsnok2 = {{zászló|Csehszlovákia}} [[Ján Golian]] †<br />{{zászló|Csehszlovákia}} [[Rudolf Viest]] †<br />{{zászló|Csehszlovákia}} [[Viliam Talský]]
| haderő1 = {{szám|40000}} később {{szám|83000}}
| haderő2 = {{szám|18000}} később {{szám|78000}}
36. sor:
[[1944]]. [[augusztus 27.]]-[[augusztus 28.|augusztus 28-án]] az önállóan tevékenykedő partizánok két komoly akciót hajtottak végre. [[Rózsahegy]]en az ottani laktanya katonáival együtt átvették a hatalmat a városban és elkezdték a helyi németek lemészárlását, [[Turócszentmárton]]ban pedig rajtaütöttek a [[Román Királyság|Romániából hazatérő]] [[Walter E. A. Otto]] alezredesen és 24 tagú kíséretén és mindenkit megöltek. Bár a németek korábban is fontolgatták az ország megszállását, ez a két akció meggyőzte őket a sürgős fellépés szükségességéről. [[Augusztus 29.|augusztus 29-én]] a német egységek megkezdték az ország megszállását, Ferdinand Čatloš este hétkor tartott rádióbeszédében hazaárulónak nevezett minden ellenállót, ami zavartságot okozott a felkelőknél. Ezért végül Ján Golian alezredes rendelte el egy órával később az ellenállást, ezzel kitört a szlovák nemzeti felkelés.
A felkelés az ország középső részére terjedt ki, mivel a nyugati egységek nem voltak hajlandóak engedelmeskedni, az Eperjesen összevont két hadosztály parancsnoka, [[Viliam Talský]] pedig repülővel a lengyelországi szovjet parancsnokságra repült és a vezető nélkül maradt katonákat a németek hamar lefegyverezték. Így a felkelés legótőképesebb katonai erejét veszítette el és a front megnyitása sem sikerült. A felkelés központja [[Besztercebánya]] lett. [[Jozef Tiso|Tiso]] elnök továbbra is kitartott a németek mellett és segítséget kért tőlük a felkelés leveréséhez. A harcokban a németek mellett a hadsereg többi része és a [[Hlinka-gárda]] is részt vett. A Kárpátok területén fokozódó szovjet nyomásnak, a Besztercebánya körüli hegyvidéknek, és az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] és szovjet légierő támogatásának köszönhetően az ellenállók a rossz időzítés és felkészületlenség ellenére is két hónapig ki tudtak tartani. A német a [[Horthy Miklós|Horthy]] sikertelen [[1944-es kiugrási kísérlet|kiugrási kísérlete]] után nyilas uralom alá került [[Magyarország]]ról rendeltek át német alakulatokat a szlovák területre, amelyek [[Október 27.|október 27-én]] elfoglalták Besztercebánya városát is. A felkelés elfogott vezetőit kivégezték vagy koncentrációs táborokba szállították.
A felkelést mindkét részről atrocitások kísérték, a németek és a kollaboránsok a felkelést támogatók ellen, míg a partizánok a német lakosság ellen követtek el bűncselekményeket. Mintegy {{szám|12000}} civil halt meg a felkelés idején, közülük 2400-at a felkelők öltek meg. A harcokban a németek 93 települést teljesen leromboltak, [[Garamnémetfalva]] ''(Nemecká)'' faluban kb. 900 lakost, [[Keremcse]] ''(Kremnička)'' faluban kb. 750 főt mészároltak le. Tiso kollaborálásának köszönhetően a németek letettek letettek a felkelés központjaiul szolgáló települések kollektív megbüntetéséről és a fogságba esett felkelő katonák egy részét is hazaküldték.
| |||