„Fehér Ernő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
Vitéz Fehér Ernő őrvezető így emlékszik vissza: ''„1942 augusztus 6-án Szalnejovónál állomásoztunk a Don mellett. Hajnalban nagyon erős támadás kezdődött ellenünk. Én mint őrvezető egy előretolt páncéltörő ágyú irányzója voltam. Állásunk egy kis magaslaton volt - napraforgótáblában. Jól láttuk a 60 darab T-34-est, amint átkeltek a Donon és felénk tartottak. 40 percen át tartott a küzdelem, s kilőttem 11 tankot. Az utolsót egészen közelről 30 méterről, mert ilyen közel kellett engedni, hogy biztos legyen a találatom, s nekem nem volt több gránátom. Ha akkor tévesztek…., de nem így történt. Az ellenség megtorpant, és egy egész hadosztály (10 ezer ember) menekült meg a közvetlen pusztulástól. Végül is ezért kaptam 1943 januárjában a vitézségi aranyérmet.”''<ref name="akm"/>
 
A későbbi harcok során súlyosan megsérült [[Peskovatka]] közelében. Egy repesz a fején találta el széttépte a szájpadlását. [[Kassa|Kassára]] került sérülése miatt hadikórházba, majd [[Németország]]ban [[Sonnenberg]]ben épülépült fel Dr. Eril Sándor vezérőrnagy orvos professzor betegeként.<ref name="akm"/>
 
Vitéz Fehér Ernő életéről [[Vaczkó László]]: Rendületlenül címmel könyvet írt.<ref name="könyv"/>