Koszmosz–186

A Koszmosz–186 (oroszul: Космос 186) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műszaki műhold-sorozat tagja.

Küldetés

1967. október 27-én indították Bajkonurból, programja 1967. október 31-ig tartott. Az orbitális egység pályája közel kör perigeuma 210 kilométer, az apogeuma 235 kilométer volt. Három napon keresztül ellenőrizték rendszerének megbízható működését. A műszaki műhold volt az aktív tag, amely a megközelítést, a csatlakozást végezte.

Jellemzői

Az űreszköz három részből állt, tömege 6500 kilogramm volt, energiaellátását napelemszárny biztosította. Műszerei: orientációs rendszer, automatikus mozgásirányító, összekapcsolást irányító rendszer, valamint az összekapcsoló berendezés. Hajtóművei (nagy és kis teljesítménnyel) többször újraindíthatók voltak a pályakorrekciók és a megközelítés érdekében. Feladata volt, hogy – először az űrkutatás történetében – a Koszmosz–188 műholddal, kipróbálják a Szojuz-program űrhajóinak automatikus dokkolását segítő berendezését, az összekapcsolást.

A Koszmosz–188 indítását követő pályára álláskor 24 kilométerre voltak egymástól, relatív sebességük 25 méter/szekundum volt. 300 méteres megközelítésnél a kis teljesítményű rakétafúvókák további sebességcsökkentés végeztek. Az űrhajók 0,5-1 méter/szekundum sebességgel kapcsolódtak össze. Az összekapcsolt űrrepülés 3,5 órán át tartott, majd automatikusan elváltak. Az összekapcsolás és szétválást televízión is megfigyelték.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Dr. Bitó János - Sinka József – Utak a kozmoszba” - 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó