'''IV. Jenő''' ([[1383]] – [[1447]]. [[február 23.]].) uralkodói nevet választva ülhetett fel a [[katolikus egyház]] trónjára történetének 207. [[pápa (egyházfő)|pápája]]. Jenő pontifikátusát az egyházi híradások és emlékiratok is egyaránt úgy írják le, mint a [[konciliarizmus]] diadalmenetét. Kétségtelen történelmi tény, hogy a [[zsinat]]ok elsőbbrendűségét, a pápai hatalom primátusának megkérdőjelezését hirdető konciliaristák ekor érték el legnagyobb befolyásukat az egyház irányításában. Az egyházfői trónra kerülő Jenő kitűnő jellemmel és igazi egyházi vezetőhöz méltó lelkiekkel lépett fel [[Szent Péter]] trónjára, azonban az új egyházfőnek hosszú időre volt szüksége, míg sikerült megtalálnia az ellenszert a tőle távolálló politikai csatározásokban. Ez nemcsak a zsinati elv elhivatott védelmezőivel szemben állt fenn, hanem a déli szomszéddal, [[Nápoly|Nápollyal]] is.
