„Miss Marple” változatai közötti eltérés

{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|szélesség=260px|– Ettől az öreg hölgytől kilel a hideg – jegyezte meg Sir Andrew McNeil.[...]<br>– Olyan szelíd... és olyan könyörtelen – tette hozzá a rendőrfőnök.[...]<br>– A legfélelmetesebb nő, akivel valaha is találkoztam – jelentette ki a belügyminiszter.<ref group="r">Nemezis, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-07-6620-5, 262. oldal</ref>|}}

 

 

A ''Nem csalás, nem ámítás'' regény információiból kikövetkeztethető, hogy Jane Marple valamikor az [[1870-es évek]]ben született.<ref>[http://www.funtrivia.com/en/subtopics/Who-is-Jane-Marple-215182.html www.funtrivia.com]</ref> Ritkán beszél az apjáról és anyjáról, de a különböző utalásokból nyilvánvaló, hogy nagyanyjáról olyan benyomása maradt, hogy úri hölgy lehetett. Az írásokban különböző fontos események kerülnek megörökítésre. Az egyik az az esemény, amikor tizennégy éves korában [[London]]ba látogatott Helen nénikéjével és Thomas bácsikájával, s ez idő alatt a Bertram Szállóban laktak. A második tizenhat éves korában történt, amikor [[Firenze|Firenzében]] tanult egy darabig egy lánynevelő intézetben. Ekkor még azt tervezte, hogy a leprások közé megy nővérnek.<ref group="r">Nem csalás, nem ámítás, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, HU ISBN 963-07-8017-8, 11. oldal</ref> Ott tartózkodásakor ismerkedett meg Carrie Louise és Ruth Martinnal, két amerikai lánnyal, akik jó barátnői lettek, és azok is maradtak sok év elteltével is. Miss Marple segített megoldani egy gyilkossági ügyet, amely Carrie Louise birtokán történt a ''Nem csalás, nem ámítás'' című regényben. Carrie Louise és Ruth Martin együtt összesen hatszor mentek férjhez, ám Miss Marple mindvégig hajadon maradt, az igazi falusi vénkisasszony klasszikus megtestesítője. Fiatal korában számos kérője akadt, ám senki nem tudta elnyerni örökre a szívét. Az is kikövetkeztethető, hogy valamikor szeretett táncolni, mint azt megjegyzi a ''Rejtély az Antillákon'' című regényben. Mivel „hosszú időn át ápolónőként dolgozott”,<ref group="r">Tizenhárom rejtély, Magyar Könyvklub, Budapest, 1995, HU ISBN 963-548-052-0, 129. oldal</ref> van némi ismerete a vegyszerekről és gyógyszerekről, ám gyakorlatilag semmit sem tudni arról, hogy mi történt fiatal kora és a detektív évei közötti időszakban.<ref name=Bunson313/> Valaha volt egy udvarlója, akit a szülei eltanácsoltak. Évekkel később újra összetalálkozott vele – igazán rettenetes ember lett belőle.<ref group="r">A Bertram Szálló, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-07-3302-1, 19. oldal</ref> Egy másik fiatalember viszont – akit a család partiképesnek talált – unalmasnak bizonyult.<ref group="r">Rejtély az Antillákon, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-7000-8, 171. oldal</ref>