Wikipédia

„Jakobinus klub” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
7. sor:
A Jakobinus klub története három időszakra osztható, amelyeket [[Jules Michelet]] történész a meghatározó klubtagokon keresztül jellemzett: „A kezdeti [[Adrien Duport|Duport]], [[Antoine Barnave|Barnave]] és [[Alexandre de Lameth|Lameth]] által fémjelzett primitív, parlamenti, nemesi jakobinizmus megölte [[Mirabeau]]-t. Majd az újságírók, [[köztársaság|republikánusok]] ([[Jacques Pierre Brissot|Brissot]], [[Pierrre Choderlos de Laclos|Laclos]]) jakobinizmusa következett, ahol Robespierre vitte a szót. Végül 1793-ban eljött [[Georges Couthon|Couthon]], [[Louis Antoine de Saint-Just|Saint-Just]], [[René-François Dumas|Dumas]] ideje, amely felőrölte Robespierre-t és vele együtt a jakobinus mozgalmat”.
 
A klub elsődleges célja az volt, hogy Társaság tagjai felkészüljenek [[Nemzeti Konvent|alkotmányozó nemzetgyűlés]] üléseire, megvitassák a felszólalások tartalmát, kidolgozzák az alkotmány szövegét. Kezdetben gyors sikereket könyvelhettek el. 1790 végén közel 150 vidéki jakobinus klubot alapítottak. Azután már bárki tag lehetett, ha öt ajánlót tudott szerezni, és befizette a 24 francia font tagdíjat. A klubtagok között volt Mirabeau, Robespierre, [[Gilbert du Motier de La Fayette|La Fayette tábornok]], Duport, Barnave és Lameth. A Barnave által ellenőrzött központi levelező bizottság ügyelt a klubhálózat egyensúlyban tartására. A bizottságban helyet foglaltak a leendő vezetők: Jérôme Pétion de Villeneuve, Jacques-Pierre Brissot, François Buzot, Robespierre, Pierre-François Réal, Jean-Louis Carra, François-Louis Bourdon, Jacques Nicolas Billaud-Varennes, [[Jean-Marie Collot d’Herbois]], [[Camille Desmoulins]], Étienne Clavière. A Párizsban a kiváló szónok Mirabeau gyakorolt nagy hatást klubtársaira. 1791 tavaszán Lameth azzal vádolta Mirabeau-t, hogy összeesküvést szőtt az arisztokratákkal. Ettől kezdve a Dupot, Barnave, Lameth triumvirátusa irányította a klubot.
[[Fájl:Hw-robespierre.jpg|bélyegkép|jobbra|Maximilien de Robespierre]]
1791. június 20-án [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] és családja szökni próbáltak, álruhában, titokban hagyták el Párizst, de a nép visszatérésre kényszerítette őket. A király sérthetetlenségét biztosító határozatok megosztották a klub tagságát. Július 16-án, a [[Mars-mezei sortűz]] előestéjén Barnave kivált a klubból, magával vitte a mérsékelt nézeteket valló többséget, és a [[Ciszterciek]] egykori kolostorában (Couvent de Feuillants) megalapították a [[Feuillantinus klub]]ot. A Jakobinus klubban alig tizenvalahány tag maradt, közöttük Robespierre, Jérome Pétion de Villeneuve, Pierre-Louis Roederer, François Buzot, Henri Grégoire. Barnave kiválása politikai bukással volt egyenlő, mert 1791 őszén csak 60 Feuillantinus klub működött az egész országban a 442 Jakobinus klubbal szemben.
 
A kezdeti sikerek ellenére az 1791 szeptemberében tartott választásokon a párizsi jakobinus jelöltek nem kerültek be [[Nemzeti Konvent| törvényhozó nemzetgyűlésbe]], és csupán 136 jakobinus állt szemben 260 feuillantinus és 300 pártatlan képviselővel. Grégoire abbé és Roederer átszervezték a klubot oly módon, hogy egy másik forradalom politikai gépezetévé válhatott. A nagy politikai viták már nem csak a klubban folytak, hanem a törvényhozó nemzetgyűlésben is, ahol erős és felkészült vitapartnereknek bizonyultak a forradalom eszméit védelmező jakobinusok. Robespierre javaslatára megszavazták, hogy azok a képviselők, akik az alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai voltak, ne vehessenek részt a törvényhozó nemzetgyűlés ülésein. Brissot szeptember 28-i felszólalásában a Jakobinus klub feladatai között sorolta fel a parlamenti rendszabályzat megteremtését, a törvénytervezetek megvitatását, a rossz törvények kiszűrését és olyan eszközök, módok keresését, amelyek segítségével hatályon kívül helyezhetők. Fontosnak tartotta, hogy köztisztviselők munkáját és magatartását népbíróság ellenőrizze.
1791-92 telén élénk viták folytak a klubban Brissot és Robespierre között. Brissot háborút akart, hogy felszámolják az emigránsok fészkét [[Koblenz]]ben, és új ''keresztes hadjáratot'', amely kivívja a világszabadságot Európában. Robespierre, aki ellenezte a javaslatot, mert katonai diktatúrától tartott, így válaszolt Brissot-nak: „Páratlanul különc gondolat egy politikus részéről, ha azt hiszi, hogy fegyveres beavatkozással rákényszerítheti saját országának törvényeit és alkotmányát egy másik népre. Senki nem szereti a fegyveres misszionáriusokat.” Robespierre elszigetelődött, népszerűsége csökkent a jakobinusok között.
[[Fájl:JacobinVignette03.jpg|bélyegkép|jobbra|A Jakobinus klub új emblémája]]
18. sor:
A jakobinusok nevet változtattak, ''A szabadság és egyenlőség barátainak társasága'' lettek. A tagság összetétele is megváltozott, fiatalabb és kevésbé iskolázottak csatlakoztak a klubhoz. A [[sans-culotte]]-ok legfontosabb találkozóhelyévé vált a klub. Nagy többségükben szenvedélyesen és önzetlenül akarták szolgálni a hazát. Robespierre-be helyezték minden bizalmukat, aki megfelelő vezetőnek tűnt számukra. A jabobinusok pozíciója megerősödött a törvényhozó nemzetgyűlésben, ahol októberben 205 képviselőjük ülésezett. Közülük 38 [[girondisták|girondista]], 129 [[hegypárt|hegypárti]] volt, és 38 a [[mocsár (politikai csoportosulás)|mocsárhoz]] tartozott.
 
1793 június elejéig a hegypártiak és a girondisták, akik az őket támogató mocsár segítségével többséget élveztek a konventben[[Nemzeti Konvent]]ben, harcoltak egymással a klubban. Októberben kizárták Brissot-t a nép ellenségeivel való paktálás vádjával. Ezzel véget ért a szenvedélyes viták korszaka, amely időnként felrázta a klubot. A jakobinusok most már a nemzetgyűlés legradikálisabb kisebbségét támogatták, és fontos szerepet játszottak a girondista vezetők letartóztatásában. Július 26-án Robespierre felkelésre szólította fel a népet a megvesztegetett képviselők ellen. Június 2-án 80 000 fegyveres vette körül az épületet [[François Hanriot]] vezetésével, és a nemzetgyűlés kénytelen volt aláírni a girondista vezetők letartóztatását.
 
Robespierre és [[Louis Antoine de Saint-Just|Saint-Just]] ellenőrzésük alá vonták a [[Közjóléti Bizottság]]ot, október 10-én a vezetők teljhatalmat kaptak, a bizottság a jakobinus terror központi szervévé vált. Majd a bizottságban szakadás történt, Robespierre egy hónapig nem jelent meg a tanácskozásokon. 1794. július 27-én drámai vita után a konvent elrendelte Robespierre letartóztatását. Júlus 28-án kivégezték.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Jakobinus_klub”