„Bolgárszeg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
Hagyományos gazdasági tevékenységek:
* Kereskedelem. A legtöbb kis és közepes bolgárszegi kereskedő abból élt, hogy a dél-erdélyi kisipar áruit terjesztette [[Havasalföld]]ön és [[Moldva|Moldvában]]. E tevékenység virágkorát a [[19. század]] első kétharmada jelentette. Szerepükre jellemző, hogy a havasalföldiek az erdélyieket néha a brassóiakkal azonosították, külön szavuk alakult ki a brassóiak által árult termékekre, és a [[román nyelv]] ''brașoavă'' ('lódítás') szava is a portékáikat feldicsérő brassói árusokra utal. Erdélybe többek közt halat, bort, fűszereket, déligyümölcsöket, kávét, [[Cserszömörce|cserszömörcét]], [[festőbuzér]]t importáltak. Saját [[céh]]et hoztak létre a halkereskedők, akik a [[Duna|Dunáról]] vagy [[Odessza|Odesszából]] szállították a szárított halat, a tehetősebb román családok böjti eledelét. Bolgárszegi románok elméletileg nem lehettek tagjai a [[Görög templom (Brassó)|brassói Görög Kompániának]]. Ez mégis gyakran megtörtént – pl. beházasodás útján –, de az illető attól kezdve már görögnek számított (a Kompániából [[1783]]-ban kizárt kereskedők többsége Bolgárszegen élt). [[1827]]-ben azonban kilencven bolgárszegi kereskedő kérvényt adott be a [[Gubernium]]hoz önálló kereskedőtársaság létrehozására és [[1830]]-ben, ugyan az intézkedést szándékosan lassító hivatalok engedélye nélkül, de meg is alapították az ún. Levantei Grémiumot. A [[19. század]] első felében a néhány brassói szász és a „görög” nagykereskedő forgalma messze elmaradt a részben havasalföldi származású bolgárszegi román dinasztiáké mögött. Ők tartották kezükben a havasalföldi gabona, a [[macedónia]]i [[gyapot]], a gyapjú, a szarvasmarha és a bőráruk nagykereskedelmét. Az [[1850-es évek]]ben, a dunai fejedelemségeknek a világgazdaságba való intenzív bekapcsolódása miatt a brassói nagykereskedelem válságba jutott, és az [[1870-es évek]]re már nyoma sem maradt korábbi szerepének.
* Pásztorkodás. Az [[1830-as évek]]ig a gazdag bolgárszegi juhosgazdák nyájaival a szegényebbek közül felfogadott pásztorok [[Transzhumáló pásztorkodás|transzhumálást]] folytattak a [[Kárpátok]]on túl. A transzhumálás virágkora az [[1640-es évek]]től a [[18. század]] utolsó negyedéig tartott. [[1732]]-ben 120 ezer bolgárszegi juh legelt Havasalföldön. Maguknak a bolgárszegieknek csak kevés és rossz legelőjük volt, de pl. a [[Brassópojána|Pojánán]] [[penduláris pásztorkodás]]t is űztek. Sok lovat és tehenet is tartottak.
* A transzhumálás hanyatlásával a szegényebb bolgárszegiek szekerezéssel kezdtek foglalkozni, amely melléktevékenységként főleg a kiskereskedelemhez kötődött. A leggyakrabban [[Bukarest]]be, [[Bécs]]be, [[Galați|Galacba]] és [[Moldvahosszúmező|Hosszúmezőre]] jártak. Hagyományos [[Prahova (folyó)|Prahova]]-menti útvonalukról a bolgárszegi fuvarosokat ''praoveni''-nek nevezték.
* Az előbbihöz kapcsolódik a szintén sok bolgárszegi által űzött [[csempészet]].
* Brassóban túlnyomóan románok által űzött szakma volt a mészárosság (az ahhoz kötődő [[faggyú]]gyertya-készítéssel) és a szűcsipar. A bolgárszegi román mészárosokról [[
* A textilipar különböző ágazatai: gyapjúmosás, [[posztó]]csapás, gyapotfonás, [[paszomány]]kötés, kelmefestés. Ezek a mesterségek a fejletlen iparú Fejedelemségek piacának hatására virágoztak, a szász kisipar versenye ellenére.
** A paszománykészítés téli idénymunkának számított, hétfő reggeltől csütörtök estig egész családok paszományt kötöttek fekete vagy sárgára festett [[cigája]]gyapúból és vörösre vagy sárgára pamutból. A legvalószínűbb elmélet szerint a bolgárszegiek ''trocar'' nevüket is a ''troacă'' nevű, fél méteres kifúrt gerendáról kapták, amelyen a szálakat összeszőtték. Az [[1811]]-es gazdasági válság idején összeírt szűkölködő bolgárszegiek közül 167 család foglalkozott kizárólag és száz mellékkeresetként paszománykészítéssel.
** A román takácsok a szászokénál durvább posztót készítettek, a Kárpátokon túli piacra. A [[zernest]]i származású Bartolomeu Baiulescu [[esperes]] [[1874]]-ben román iparosegyletet, [[1886]]-ban szakfolyóiratot, [[1887]]-ben hitelintézetet alapított. Jelentős volt körükben a kivándorlás, amit az [[1886]]-ban kitört [[Osztrák–Magyar Monarchia|osztrák–magyar]]–román [[vámháború]] tovább fokozott.
* A tarisznyakészítők tevékenységét a városi tanács [[1695]]-ben ismerte el, amikor kizárólagos jogot adott nekik a kecskeszőr felvásárlására.
** [[Cserge|Csergét]] [[1807]]-ben hatszáz bolgárszegi család készített.
** [[1887]]-ben a Köszörű-patak Porond és a [[Salamon-sziklák]] közötti szakaszán 25 lisztelő és [[kallómalom]] üzemelt.<ref>Nicolae Dunăre: Tipologie funcțională a așezărilor din Țara Bîrsei. In Nicolae Dunăre (Red.): ''Țara Bîrsei.'' 1. București, 1972, 60. o.</ref> Bolgárszegiek alapították a mai [[Derestye]] helyén, a Tömös-patak mellett egykor működő húsz kallómalmot is.
** A 18. század közepén mintegy száz bolgárszegi család foglalkozott kizárólag kelmefestéssel, de ennél sokkal többen vettek részt a festékek előállításában. A város egyedül a kékfestést tiltotta meg nekik.
* A szűk bolgárszegi kertekben a lakók intenzív zöldségtermesztéssel foglalkoztak. Több, a [[Délkelet-Európa|Balkán]]on fogyasztott zöldségfélét ők honosítottak meg a brassói szászok asztalán is. A kertekbe főként alma- és cseresznyefákat ültettek.
* [[Ikon (festészet)|Ikonfestés]]. Az első ikonfestőt 1760-ban említették Brassóban, a legkorábbi fennmaradt bolgárszegi üvegikont pedig 1780-ban egy Ioniță nevű mester készítette. A 19. század első felében [[Füzesmikola|mikolai]] üvegfestő családok költöztek be. A bolgárszegi üvegikonfestő iskola a 19. század végén élte aranykorát.<ref>Cornel Irimie: Pictura populară pe sticlă. In Nicolae Dunăre (Red.): ''Țara Bîrsei.'' 2. București, 1974, 239–265. o.</ref>
| |||