„Földes László (irodalomkritikus)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
6. sor:
A középiskolát [[Arad]]on és [[Budapest]]en végezte, a kolozsvári [[Bolyai Tudományegyetem]]en [[lélektan]]-[[filozófia]] szakon 1947-ben szerzett tanári képesítést. 1947 és 1953 között az egyetem lélektani, majd filozófiai tanszékén tanársegéd, ill. lektor, 1953-tól pedig a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola és a Zenekonzervatórium [[esztétika]]tanára. Még egész fiatalon a romániai magyar irodalom fejlődése szempontjából fontos funkciókat töltött be: tanári állása mellett 1950 és 1956 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó kolozsvári fiókjának főszerkesztője, 1956-tól pedig az [[Utunk]] főszerkesztője; hosszú megszakítás után, 1970-től ismét alkatának, széles körű érdeklődésének megfelelő szerkesztői munkát végzett mint a [[bukarest]]i [[A Hét (hetilap, Bukarest)|A Hét]] főszerkesztő-helyettese.
 
Első kritikai írását mestere, [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] közölte az Utunkban[[Utunk]]ban 1947-ben. A forradalmi romantika s a vele hovatovább összeszövődő dogmatizmus természetesen rányomták bélyegüket kritikai indulására; korai cikkei nem annyira az elemzőkészséget, mint inkább az irodalompolitikusi rátermettséget bizonyították. Az [[1950-es évek]] második felétől született kritikái, esszéi, irodalomtörténeti igényű pályaképei nemcsak szemléletileg haladták meg előző bírálatait, azok publicisztikai állásfoglalását, összefoglaló jellegű műfaji felméréseit, hanem – alapos filozófiai és irodalmi műveltségét, modern [[lélektan]]i felkészültségét kamatoztatva – többnyire közvetlenül polemizáltak a proletkultos szemlélettel, az irodalmi vulgarizálással.
 
[[Létay Lajos]] költészetének beható elemzésében például az idillizmus művészeti kártékonyságára is figyelmeztet (1957). [[Papp Ferenc (műfordító)|Papp Ferenc]] írói megújhodásából pedig a dogmatizmus tehetségsorvasztó hatásának tanulságát mutatja ki (1967). ''[[Dsida Jenő]] költészete'' c. terjedelmes tanulmányában (1957) az elsők között kísérelte meg a két háború közötti romániai magyar irodalom örökségének árnyaltabb átértékelését, bár a formaelemzés elnagyolása miatt az eredmény nem egyértelmű.