„Földes László (irodalomkritikus)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
Kitűnő elemzőkészségét elsősorban [[Szabédi László]] és [[Horváth Imre (költő)|Horváth Imre]] költői életművének, [[Lászlóffy Aladár]] első versköteteinek értelmezésében, bírálatában érvényesítette, ahol a költészet logikailag megragadható, kategorizálható elemei meghatározó szerephez jutnak. Különösen Szabédi-tanulmányában (''Az egészet akartam'', 1956) sikerül "az értelem puritán szigorát" a formaelemek dialektikus rendjében kimutatnia. Lászlóffy-elemzésében már-már egy önálló [[József Attila]]-tanulmány körvonalai villannak fel, s a József Attila utáni modern magyar líráról fogalmaz meg benne ma is megszívlelendő igazságokat.
Mint kritikus a "szellemi reflexek"-ben éli ki magát. Eredeti gondolatai [[irodalom]]ról, [[
Kötetben kevés anyagot hagyott maga után. [[Tóth Sándor (filozófus)|Tóth Sándorral]] sajtó alá rendezte [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] filozófiai, társadalomtudományi egyetemi jegyzeteit (Kolozsvár, 1947); kritikusi életművének jelentős része ma is csak a korabeli lapokban szétszórva található, s önmagával szembeni szigorúságát tanúsítja, hogy a romániai [[magyar nyelv|magyar]] [[novella]] első évtizedének átfogó elemzését tartalmazó könyve kéziratát éppúgy félretette, mint ahogy egyetlen, életében megjelent tanulmánykötetéből (''A lehetetlen ostroma'', 1968) kizárta az [[1950-es évek]] derekáig írott összes tanulmányait. Egy második tanulmánykötetének befejezésében halála akadályozta meg.
|