„IV. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Uralkodása: link jav. |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Balkán –> Délkelet-Európa |
||
34. sor:
Mikhaél nem volt tehetségtelen hadvezér, de [[epilepszia]] gyötörte, amely az idő előrehaladtával egyre súlyosabb rohamok formájában tört rá. A polgári ügyek intézését eunuch fivérére bízta, aki vasszigorral hajtotta be a társadalom minden rétegén az adókat, amely feladatot az állami bürokrácia és a hivatali nemesség támogatásával vitt végbe. Az adóterhek azonban olyan súlyosnak bizonyultak, hogy idővel lázadásokhoz vezettek. [[Zeta]] ([[Diokleia]]) fejedelme, [[Sztefan Vojiszlav]] [[1035]]-ben megtagadta az adófizetést, ám a [[dürrakhion]]i bizánci erők legyőzték és elfogták. A fejedelem erre behódolt, de rövidesen ismét fellázadt, és IV. Mikhaél halála után végleg függetlenedett a császárságtól.
A közvetlen bizánci irányítás alatt álló szláv lakosságot különösen sújtották az adóügyi szigorítások, mert az addigi természetbeni juttatások helyett immár tőlük is készpénzt követeltek. Sérelmeiket növelte, hogy [[1037]]-ben nem szláv, hanem konstantinápolyi görög egyházfit neveztek ki [[Ohrid]] érsekévé. A kirobbanó lázadást [[Peter Deljan]], Sámuel bolgár cár állítólagos unokája vezette, aki [[1040]] őszén cárrá kiáltotta ki magát [[Belgrád]]ban. A felkelés a [[Délkelet-Európa|Balkán]] nagy részén elterjedt, beleértve a görögök lakta területek északi részét is; a vezetésbeli egyenetlenségek miatt – [[Iván Vladiszláv bolgár cár|Iván Vladiszláv]] fia, Aluszian megvakította Deljant és átállt Bizánchoz – azonban váratlan gyorsasággal, alig egy éven belül sikerült leverni a hatalmas néptömegeket egyesítő lázadást.
Bizáncot sikerült egy időre nyugaton is megerősíteni. A [[szicília]]i [[Kalbiták]] 1035-ben felajánlották, hogy az egyiptomi [[Fátimidák]] helyett ezentúl Bizánc hűbéresei lesznek, de ezt a törekvést észak-afrikai [[Zírídák]] emírsége fegyverrel fojtotta el. Mikhaél azonban nem feledkezett meg a szigetről, és [[1038]]-ban flottával odaküldte [[Geórgiosz Maniakész]]t, aki az elkövetkező évek során fokozatosan visszahódította a sziget keleti partvidékét [[Siracusa|Szürakuszai]] és [[Messina|Messzéné]] városával együtt.
| |||