„M24 Chaffee” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
A harctéri tapasztalatok bebizonyították hogy az amerikai könnyű harckocsik 37 mm-es páncéltörő ágyúi nem képviselnek elegendő tűzerőt. Az [[M3/M5 Stuart]] páncéloson alapuló ''T7''-es konstrukció tűzerő szempontjából ugyan előrelépésnek számított, az új fegyverzetnek és a felépítményt érintő számos módosításnak köszönhetően azonban ez a változat már túllépte a 20 tonnás tömeghatárt, amely a közepes harckocsik kategóriájának felelt meg. Az ''Ordnance Committee'' felismerte hogy egy merőben új könnyű harckocsi változat kifejlesztésére van szükség, amely az optimális tűzerő elérése véget 75 mm-es löveggel van felszerelve, tömege viszont nem haladhatja meg a könnyű páncélosokra vonatkozó korlátozást.
[[1943]] áprilisában az ''Ordnance Corps'' és a [[Cadillac]] vállalat közösen kezdett hozzá a ''T24''-es névre keresztelt könnyű harckocsi kifejlesztéséhez. Az elvárásoknak megfelelően a páncéltest a legjobban védett helyeken sem haladta meg a 25 mm-es falvastagságot, döntött kiviteléből adódóan viszont hatékony védelmet biztosított. Főfegyverzet gyanánt a [[B-25 Mitchell]] bombázókhoz használt 75 mm-es repülőgép fedélzeti ágyú módosított változatát használták ami hasonló teljesítményt nyújtott mint az ''M3''-as páncéltörő löveg. A felfüggesztés hasonlított az [[M18 Hellcat|M18-as Hellcat]] páncéloshoz használt felfüggesztési rendszerhez.
Az ''M24''-es könnyű harckocsit [[1944]]-től kezdve a ''Cadillac'' és a [[Massey-Harris]] vállalat gyártotta sorozatban. Összesen 4731 páncélos végszerelése után, [[1945]] augusztusában leállították a típus sorozatgyártását.
| |||